Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
898 HERMANN ROBERT matikája csak e „részletkérdések" megoldása után válik tisztázhatóvá, s historiográfiáját is csak ezek után lehet lezárni. A nyilatkozat megítélésének főbb tendenciái Áttekintve a váci nyilatkozat historiográfiáját, természetesen felmerül a kérdés: milyen tendenciák érvényesülnek a manifesztum eddigi megítéléseiben? Alapvetően, mint a Görgei-kérdés egészében — itt is két álláspont váltakozásáról beszélhetünk: a Görgei-ellenes és a görgeiánus álláspontéról. Jobban megvizsgálva az egyes véleményeket, a két állásponton belül is lényegi különbségekre találunk. A Görgei-ellenes álláspont képviselőinek véleménye hangsúlyaiban erősen eltér egymástól. Az egyik vélemény képviselői teljesen feleslegesnek, mi több, elítélendőnek tartják a nyilatkozat egészét, s egyértelműen Görgei első árulási, de legalábbis önállósulási kísérletét látják benne. A másik nézet képviselői elítélendőnek tartják a nyilatkozat egyes tételeit, s megengedhetetlen, de legalábbis szerencsétlen lépésnek annak élesen kormányellenes kirohanásait; ugyanakkor elismerik azt, hogy Görgeit bizonyos válságtünetek is befolyásolták a nyilatkozat kiadásakor. Görgei és a nyilatkozat viszonyát illetően azonban mindkét vélemény képviselői egyetértenek abban, hogy a nyilatkozat szövege fedte Görgei tényleges politikai álláspontját. A görgeiánus álláspont képviselői is kétféleképpen érvelnek. A „klasszikus" görgeiánusok a nyilatkozat szükségességét és korrektségét egyaránt hangsúlyozzák, s büszkén vallják, hogy a nyilatkozatban foglaltak megegyeztek Görgei politikai nézeteivel, az egyetlen „reális" és „realista" állásponttal. A másik, Görgeivel rokonszenvező, de iránta nem kritikátlan hódolattal viseltető tábor elismeri, hogy a nyilatkozat igazságtalan kirohanásokat is intézett a kormányzat ellen, de ezt a helyzet diktálta szükségszerű lépésnek tartja, s ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a nyilatkozatban szereplő politikai maximák nem fedték Görgei véleményét. Az egyes álláspontok váltakozását és dominálását illetően nehéz kronologikus rendet felállítani. Az mindenesetre megállapítható, hogy az első álláspont az emigrációs (Horváth Mihály, Szemere, Klapka), a függetlenségi (Gracza, Hentaller, Kacziány) és az 1945 utáni magyar történetírás első 20 évében élte virágkorát. A második álláspont egyetlen korszakban sem dominált, viszont gyakorlatilag mindig jelen volt. A harmadik vélemény a dualizmus és a Horthy-korszak történetírásában uralkodott, míg a negyedik álláspont tulajdonképpen az 1920—30-as évek terméke (Steier, Pethő, Kosáry), s csak az elmúlt 10 évben kapott újra nyilvánosságot. Az egyes vélemények szerepét illetően nem túl vigasztaló a kép. A Szemere, Horváth Mihály és Asbóth által megalkotott, Gracza, Hentaller és Kacziány által vulgarizált álláspont 1945 után jó ideig a marxizmus köntösébe burkolva jelentkezett, míg a harmadik álláspont, hirdetőinek egyéni tisztessége mellett is, kiválóan alkalmas volt mind a dualizmus, mind a Horthy-rendszer históriai legitimálására. A másik két, józanabb megközelítést igénylő nézet épp politikai aktualizálásokra való alkalmatlansága s a Görgei-kérdés állandó indulatokat kavaró mivolta miatt ritkán lelt nagyobb táborra.
