Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 899 Összefoglalásom a váci nyilatkozat historiográfiájáról nem klasszikus értelemben vett historiográfiai tanulmány. Nem annyira a vele foglalkozó művek társadalmipolitikai közegéről akartam benne szólni, mivel ez egy ilyen részletkérdés és egy jelenkorig terjedő elemzés esetében nem is lehetséges. Három dolgot szerettem volna kimutatni: 1., Hogyan tükröződik a váci nyilatkozat historiográfiájában a Görgeikérdés egészének képe, egy olyan koncepcionális tévedés részeként, amely szerint Görgei egyívű pályát futott be 1848 októberétől 1849 augusztusáig. S e pályát végigjáró tábornok nem más, mint egy monarchista érzelmű, kiegyezésre törekvő, politizáló volt cs. kir. tiszt. 2., Hogy a nyilatkozattal foglalkozó szerzők tisztes része koncepcionálisan és nem tényszerűen közelíti meg a kérdést, s éppen e koncepcionális megközelítés miatt kevéssé figyel a tényekre; viszont a koncepcionális tévedések nagy része éppen a tények nem kellő ismeretéből fakad. 3., Hogyan vált egy taktikai jelleggel kibocsátott nyilatkozatból a történetírók kezén előbb az árulás bizonyítéka, később egy megértéssel vagy megrovással emlegetett politikai koncepció kikristályosodott foglalata. Adalékok a váci nyilatkozat értelmezéséhez és politikai szerepéhez Felmerül természetesen a kérdés: mindezek után mit tart jelen sorok írója a váci nyilatkozatról? Nos, véleményem szerint ez Görgei egyetlen olyan politikai jellegű megnyilatkozása, amely a hagyományos értelmezésben nem, vagy legalábbis nehezen illeszthető bele a tábornok többi, politikai jellegű megnyilatkozásának sorába, akár az 1848. november 26-i, december 10-i, akár az 1849. januári lévai, áprilisi isaszegi, lévai és komáromi kiáltványokra gondolunk, de ide sorolhatók még a tábornok júliusaugusztusi memorandumai és a cári parancsnokokkal váltott levelei is. Görgei, véleményem szerint, nem volt politikus, csak katona, aki éppen 1849 januárjában egy politikai jellegű problémát volt kénytelen valamilyen módon megoldani. Éppen a tábornok politikai iskolázatlansága, ugyanakkor taktikai érzéke tükröződik a váci nyilatkozat politikai részében. Ebben a jogfolytonosság fikcióját és a monarchizmust helyezi előtérbe az alkotmányosság fenntartása érdekében folytatott forradalmi harcot legitimizálva úgy, hogy közben negligálja a dinasztiát. E „fogás" tette lehetővé a tábornok számára azt, hogy amikor 1849 áprilisában a Függetlenségi Nyilatkozat kibocsátása és a detronizáció kimondása után a tisztikar egy része nyugtalankodott, a váci nyilatkozat jelentette eszmei alap — amely elég volt ahhoz, hogy a január 4-i pesti válság után a tisztikar még nyugtalankodó részét lecsillapítsa — ahhoz már nem volt elég, hogy a tisztikar e részének kormányellenes fellépéséhez és Görgei erre való megnyeréséhez alapot szolgáltasson.18 3 183 Ludvigh János Kossuthhoz. 1849. ápr. 18. Steier: 1849. 211. Duka Tivadar: Visszaemlékezés 1848 és 49-ből. Pesti Napló. 1881. márc. 25.; Ludvigh János i. m. 139—40.; Vukovics Sebő Szemere Bertalanhoz 1849. ápr. 18. OL H. 111. Szemere Bertalan kormánybiztos. 553—4. ff.
