Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 895 disch-Grätz vele tárgyaljon, „mivel úgy gondolta, hogy a hadsereg az új szakaszába érkezett küzdelemnek fontosabb tényezője, mint az országgyűlés," ám az egyezkedés feltételeként az ország alkotmányának elismerését szabta meg. Rózsahegyről szólva ő is úgy véli, hogy a nyilatkozat átadásával Görgei azt kívánta jelezni, hogy azt tárgyalási alapnak szánta.174 Még 1979-ben jelent meg Deák István angol nyelvű munkája, amelyben az előzmények ismertetése mellett behatóan s sok érdekes szempontot felvetve tárgyalja 48—49 történetét. A munka, amelyet az itthoni kritika egyöntetűen üdvözölt, nálunk 1983-ban látott napvilágot. A könyv kétségkívül sokkal megértőbb tárgyalását adja 1848—49 történetének, mint azt az itthoni magyar történetírás összefoglalásaitól megszokhattuk, ami természetesen nem jelenti azt, hogy mentes lenne minden tévedéstől. A szerző Görgei-portréja is sokkal árnyaltabb, mint a korábban bemutatottak. Deák hosszan szól a váci nyilatkozatról is, amelyet szerinte Görgei azért adott ki, mert attól félt, hogy minden tisztje eltűnik, ill. Kossuth iránti gyűlöletének is hangot akart adni. A nyilatkozat voltaképpen a „mérsékelt forradalmárok és katonák sérelmeinek" első nyilvánosságra hozott megfogalmazása volt. „Lehet, hogy Görgey a váci nyilatkozattal megmentette a maga seregét a felbomlástól, bár a többi seregtest sem bomlott fel, de annyi bizonyos, hogy nyilatkozatával kesztyűt dobott a Honvédelmi Bizottmánynak." Ugyanakkor Deák szerint „Kossuth félreértette a váci nyilatkozatot: Görgei nem szándékozott dezertálni". Abban viszont igazat ad Kossuthnak, hogy az a nyilatkozatot a polgári fennhatóság elleni politikai lépésként értelmezte. A rózsahegyi tárgyalásról szólva lényegében az eddigi véleményeket ismétli.175 E munkával egyidőben látott napvilágot Bona Gábor monográfiája a szabadságharc katonai felső vezetéséről. Bona könyvének első részében a tábornoki és törzstiszti kar szerepét vizsgálja a szabadságharc történetében, ill. felvázolja e réteg reakcióit a különböző politikai változások idején. így természetesen nagy teret szentel a tisztikar december végi — január eleji válságának és a váci nyilatkozatnak. A válságot olyan jelenségnek tekinti, amely többé-kevésbé az egész honvéd tisztikart érintette. Az egyes hadtestekből kilépő tisztikar arányát vizsgálva megállapítja, hogy ez a feldunai, ill. a bácskai és a bánáti hadtesteknél volt a legmagasabb, azon egyszerű oknál fogva, „hogy ezeknél a seregrészeknél szolgált a legtöbb, korábban aktív császári tiszt".176 A váci nyilatkozatot részletesen ismerteti, s megállapítja, hogy annak első része „az alkotmányra tett eskü érvényessége kapcsán tisztázta az önvédelmi harc jogosságát," s állásfoglalása egybeesett mind a politikai vezetés 174 HerczegG. i. m.415—6. Ugyanezt ismétli meg: Magyarország külpolitikája 896—1919. Bp. 1986. 261—262. о. 175 István Deák: The Lawful Revolution. New York. 1979. 233—235. p.; Magyarul: Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 1848—49-ben. Bp. 1983. 250—51.; Kritikái: Hanák Péter: Kossuth „törvényes forradalmai" Élet és Irodalom. 1980. aug. 9.; Urbán Aladár. Sz. 1980. 6. sz.; Oltványi Ambrus. Valóság. 1980. 8. sz. 176 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek 27.
