Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
892 HERMANN ROBERT mellett, egyidejűleg azonban hitet tesz 1848 továbbfejlesztése ellen is". Ezután ismerteti Kossuth január 13-i beszédét, amelyben Kossuth arról szólt, hogy a magyar kormányzat nem 1848 fenntartásáért, hanem 1848 alapján harcol; szerinte ez Kossuth és Görgei eltérő politikai alapállásának bizonyítéka.16 5 1975-ben, tíz évvel elkészülte után jelent meg Borús József monográfiája a szabadságharc hadtörténetének egyik kevéssé ismert szakaszáról. Borús Görgei-képe meglehetősen egyoldalú, a tábornokról alkotott véleménye pedig egyértelműen lesújtó. Adatgazdag munkájában csak néhány lekicsinylő megjegyzésre méltatja Görgei téli hadjáratát, s tagadja, hogy annak bármifajta pozitív szerepe lett volna az ellentámadás lehetőségének létrejöttében.166 A váci nyilatkozatról szólva idézi Horváth Mihály és Rüstow véleményét, s felteszi a kérdést: „miért csak Görgey bocsátott ki ilyen kiáltványt tisztjei megnyugtatására, a többi hadtestnél miért nem ingadoztak a régi tisztek?", s hivatkozik Vécsey Károly példájára, aki a bácskai hadtest felső vezetésének árulási kísérletét a legénység hazaszeretetére hivatkozva meghiúsította.167 A tisztikarral foglalkozó alfejezetben még egyszer kitér a Görgeihadtest tisztikarának morális állapotára és a váci nyilatkozat hatására. Borús véleménye szerint a nyilatkozat (a két Görgei véleményével ellentétben) nem érte el célját, mivel ezután is sor került kilépésekre és dezertálásokra. Kiemelendőnek tartja, 165 Fekete Sándor: Válogatott magánügyeim. — A „műszaki fej" és hívei. Kritika. 1973. 9. sz.; Galambos Lajos: Egy szubjektív vélekedésről, uo. 1974. 1. sz.; Fekete Sándor: Válogatott magánügyeim, uo.; Hanák Péter—Varga János: Beszélgetés a Görgey-kérdésről. uo. 1974. 6. sz.; Andics Erzsébet: Néhány megjegyzés a Görgey-vitához. uo. 1974. 10. sz.; Hanák P.—Varga J.: Bécs, Arad, Világos, uo. 1975. 1. sz.; Andics E.: A Békepárt értékelése történetírásunkban, uo.; A vitatott kérdésekre ld. még Andics E.: 1849. augusztus. Ismeretlen adalékok az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc végnapjairól. Sz. 1965. és in: uő.: 1848—1849. Bp. 1969., ill. Katona Tamás bevezető tanulmányát Az aradi vértanúk I. kötetéhez.; Fekete vitacikkei megjelentek még: Fekete S.: Számadás az ünnepről. Bp. 1975. Varga és Hanák id. véleménye: Kritika 1974. 6. sz. 16. p. és Hanák Péter szerk.: A Dunánál. Bp. 1983. 208. 16í Borús i. m. 133—4. Borns az esetben nem hisz a saját adatainak sem. Windisch-Grätz csak Görgei után küldött jelentős üldöző csapatokat. Az, hogy nem egész seregével vonult Görgei után, teljességgel érthető, hiszen joggal számíthatott a Felvidéken operáló többi osztrák seregrész működésére is. Arra már Berkó István rámutatott (id. tan. 82—3.), hogy Görgei és a herceg zászlóaljainak létszáma és harcértéke között jelentős különbség volt — az utóbbi javára. Perczel annyi dicsérettel emlegetett januári ellentámadása viszont semmiféle támogatást sem nyújtott Görgeinek ; a herceg csak január 23-án rendelte el Csorich visszavonását, az pedig csak akkor kapta kézhez a parancsot, amikor Görgei már amúgy is „lefutotta" az őt üldöző császári csapatokat. Ami pedig a „Ki mentette meg a magyar kormányzatot?" kérdéskört illeti, nem árt még arra utalni, hogy a főváros kiürítése és a Perczel-hadtest ellentámadása között mégiscsak eltelt vagy két és fél hét, s hogy a herceg ez idő alatt nem mozdult, abban talán mégiscsak volt valamifajta szerepe Görgeinek, ill. annak, hogy a császári fővezér halvány sejtésekkel sem bírt Görgei valódi szándékairól. 167 Borús i. m. 132. Mindez igaz, ám a délvidéki hadsereg esetében csupán néhány tábornok és törzstiszt lázadásáról volt szó: a feldunai hadsereg esetében viszont a tisztikar egészének felbomlása fenyegetett. Borús munkájára még: Beszámoló kandidátusi disszertációk vitájáról. Sz. 1963. 5. sz. 1176—9.
