Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 893 hogy „Más hadtestekből ilyen csoportos dezertálás nem történt, de egyéni árulásra számos példa van".16 8 1976-ban látott napvilágot Várady Géza kismonográfiája, amely népszerű összefoglalását adta a forradalom és szabadságharc történetének. Várady elődeinél objektívebben ítéli meg Görgei tevékenységét, bár a tábornok nála is megmaradt tehetségtelen akarnoknak. Felfogása leginkább Spiráéra emlékeztet: egyfajta hiperkritikus álláspontot képvisel. A váci nyilatkozat kapcsán megemlíti a főváros túlzottan gyors kiürítését, s megrója Kossuthot a korai távozásért.169 Megkérdőjelezi a január 2-i haditanács által elfogadott haditerv használhatóságát.17 0 A váci nyilatkozatot súlyos csapásnak nevezi, ugyanakkor megállapítja, hogy az abban vallott politikai cél „ekkor még tökéletesen egybevágott az OHB nyíltan hirdetett elveivel". Indokoltnak tartja tehát, hogy Görgei biztosította a tisztikart a törvényességről. „De Görgey itt nem állt meg, hanem az ingadozás leküzdése, az erély helyett a defetizmusra hajló tisztek támogatásával önállósította magát, s a hadsereg működését elhatárolta az OHB-től és a nemzettől, mely felfegyverezte, táplálta katonáit, s a korábbinál is jobban rászorult védelmére." Rózsahegyről szólva a Spira-—Varga-féle értékelést ismétli meg, hozzátéve, hogy Görgei a megegyezés érdekében súlyos áldozatokra lett volna hajlandó.171 A váci nyilatkozattal szerinte egy új hatalmi tényező, „a polgárikonzervatív birtokos nemesség bonapartista diktatúrája" jelentkezett. „A váci nyilatkozat megtagadta a forradalom továbbfejlesztését," de nem árulta el „a magyar nemzetállamot, hanem a birtokos nemesség képére formálta" azt.17 2 Az érvelés igen tetszetős, s valahol nagyon emlékeztet Révaira; lényegében a koncepció képére formált tények tipikus példája. Várady itt már azt az összefüggést sem említi, ami Spiránál legalább látensen megvolt: az országgyűlés december végi követküldése és a nyilatkozat 4. pontja közötti összefüggést. 1977-ben egy újabb könyv megjelenése kavarta fel a kedélyeket, s egy harmadik, bár ezúttal is meglehetősen egyértelmű Nemeskürty-vita kiindulópontjává vált. Nemeskürty István, megunva a Mohácsnál és a Don-kanyarban kapott sebeket, új csatamező után nézett, s az ideális terepet 48—49 csataterein vélte felfedezni. 168 Borús i. m. 173—74. Néhány oldallal odébb viszont megállapítja, hogy „Debrecenben az oda való áttelepülés utáni napokban százával voltak a csapatuktól engedély nélkül távol maradt, a legkülönbözőbb fegyvernemekhez tartozó tisztek. Ezeket Kossuth személyesen szólította fel kötelességük teljesítésére, eredménytelenül." Uo. 176.; Hasonlóan értékelte a váci nyilatkozatot „A szabadságharc honvédserege és hadműveletei" c. tanulmányában In: Borús József—Andrássy Antal: Örökség. Kaposvár, 1974. 65—68. o. Lényegében a Spira—Varga—Borus-féle vádakat ismétli meg: Csorba László: Görgey emlékiratai. — Homályos tükörben. IPM. 1981. június. Csorba még a kiadott forrásanyagot sem ismeri tisztességesen. Ld. pl. a főváros előtt vívandó csata kérdéséről írottakat (6.) 169 Várady Géza: „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag". Bp. 1976. 193. 170 Uo. 197. Várady itt Barta I. id. tan. és Borús i. m.-re támaszkodik. Tökéletesen igaza van, azzal a megjegyzéssel, hogy e pillanatban, mint ez saját adataiból is kiderül, egyszerűen nem volt jó haditerv. 111 Ennek semmifajta nyoma nincs. 172 Várady i. m. 197. E nézetekkel szemben a kötet egyik bírálója kételyeinek adott hangot. Urbán Aladár Sz. 1977. 4. sz. 822.
