Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
888 HERMANN ROBERT kapitulációs felajánlkozás volt az ellenforradalomnak". Görgei ugyanis az alkotmány megvédését és a hadtest katonai becsületének biztosítását „az egyezkedés két egyforma súlyú feltételének jelölte meg. A későbbiekből azonban nyilvánvaló volt, hogy ha engedni kell, akkor csak az alkotmányból enged". A két feltétel összekapcsolása egyrészt a tisztikar megnyerését, másrészt a legénység „hazafias, forradalmi gondolkodású többségének megnyugtatását" szolgálta. „A kiáltvány másik lényeges mondanivalója az OHB vezető szerepének, azaz a forradalomnak megtagadása volt, ami megfelelt Görgey politikai álláspontjának," s ez nyílt pártütést és lázadást jelentett. Márkus szerint Görgeit az elszakadásban két tényező akadályozta meg: Guyon személye és Windisch-Grätz hajthatatlansága.153 A korszak történetírása tehát kitaposott ösvényen haladt Görgei értékelésében és a nyilatkozat megítélésében. A szerzők többsége, Horváth Mihályt követve, sommásan elítélte a manifesztumot, s a szöveg tényleges elemzése helyett megelégedett újabb s újabb értelmezési változatok konstruálásával. A tisztikar megnyugtatása előbb másodrendű, majd teljesen mellékes szemponttá vált; a tényszerű bizonyításokat pedig egyre inkább a koncepció pótolta. A személyi kultusz felszámolása kétségtelenül áldásos hatással volt a történetírásra is. A monográfiákban megritkultak a különböző klasszikusok idézetei (a közelmúlt klasszikusaiéi el is tűntek, még ha a közéleti frazeológiában meg is maradtak). A történetírás egyfajta sündisznóállásba vonulva reagált a változásokra.15 4 Csökkent a koncepcionális munkák száma, az egyes történeti korszakok irodalmán belül pedig visszaesett a 48—49-ceI foglalkozó munkák aránya. Az előző korszak szemléletét tükrözik a váci nyilatkozat és Görgei megítélésében V. Waldapfel Eszter adatgazdag, ám elfogult és pontatlanságoktól hemzsegő munkája, „A független magyar külpolitika 1848—1849". A szerző Görgei és az orosz fővezérség 1849 július-augusztusi tárgyalásai kapcsán szól részletesebben a tábornok szerepéről. Szemléletét már az is jelzi, hogy a kötet tárgymutatójában külön címszót kapott Görgei „árulása". V. Waldapfel Eszter véleménye szerint az a körülmény, hogy Görgei az első orosz ajánlatok kézhezvétele után, „mielőtt egyáltalán szükségesnek érezte volna e lépésekről a kormányt tájékoztatni, hadtestparancsnokaihoz fordul, azoknak véleményére kíváncsi, mutatja, hogy egész eljárása az árulás jegyében fogant, és édestestvére, egyenes folyománya az év eleji váci proklamációnak. Itt is, ott is a hadsereg tisztjeire támaszkodva, katonai erejében bízva, tisztjeit a civil kormánnyal szembeállítva próbálja megtagadni az általa annyira gyűlölt Kossuthtal szemben az engedelmességet". Nem sokkal odébb viszont már úgy véli, hogy Görgei ekkor tanúsított lojalitása „mindenesetre élesen szemben áll nemcsak a január 5-i váci proklamáció hangjával, de Görgey egész, azóta tanúsított magatartásával is". Végül a világosi fegyverletétel kapcsán kiemeli: „Az a körülmény, hogy Görgey seregében oly kevés a lelkesedés, a tisztek belső ellenállás nélkül teszik le a fegyvert, ugyanakkor, 153 Márkus László: Guyon Richárd. Bp. 1955. 64—66. 154 Glatz Ferenc: Modern világkép, marxizmus, történettudomány. Kritika. 1980. 5. sz. 8.
