Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
880 HERMANN ROBERT 1931-ben jelent meg Sebess Dénes „Két Magyarország" c. kötete. A könyv, meglehetősen egyenlőtlen színvonalú tanulmányok során át próbálta megvilágítani „az elmúlt század politikai eszményeit". Sebess külön fejezetet szentelt a Görgeikérdésnek; egy általa felfedezett, de teljes egészében azóta sem közzétett, Görgei tői származó hadbírósági vallomás alapján kívánta felvázolni Görgei 1848—49-es szereplését. A tanulmány enyhén szólva zavaros, s célzatosan összeválogatott idézeteivel egyértelműen negatív képet sugall. A manifesztumról csak elszórtan nyilatkozik. Sebess szerint Görgei először ebben fejezte ki békülékenységét,127 benne megtért forradalmárként mutatkozik be,12 8 királyhüséget hangoztat, a kormányt és az országgyűlést szidalmazza, s hűséget vall a dinasztiának, ám később a komáromi kiáltványban a népjog harcát hirdeti a dinasztia ellen.129 Sebess tanulmányáról Altmann J. Gyula írt igen frappáns bírálatot, s véleményem szerint mindmáig ez az írás tartalmazza a váci nyilatkozat legjobb elemzését. Altmann szerint Sebess a nyilatkozat szövegét éppen úgy félreértette, mint a közölt haditörvényszéki vallomásét. „A váci proklamáció szövegét a szerző vagy át sem olvasta, vagy általában meg sem tudta érteni." Ezután a szöveg elemzésén keresztül bebizonyítja, hogy abban „sem Görgey Arthur dinasztikus hűségéről, vagy az összbirodalom megvédéséről, sem pedig Görgey feltétlen békekötési szándékáról az áldatlan harc megszüntetése érdekében nincs egy árva szó sem." Hozzáteszi még, hogy Sebess értelmezése leginkább Windisch-Grâtzével rokon, aki „épen úgy értelmezte, illetőleg félreértette" a nyilatkozatot. Ezután röviden ismerteti a rózsahegyi tárgyalás történetét, Görgei frappáns válaszával együtt.130 A harmincas évek történeti irodalmának legnagyobb hatású alkotása kétségtelenül a Hóman Bálint—Szekfü Gyula által írt Magyar Történet. E műben, amely Szekfű „Három nemzedék"-e mellett a kor történetszemléletének legfontosabb dokumentuma, a két szerző arra tett kísérletet, hogy összegezze az elmúlt évtized új kutatási eredményeit is. A szabadságharcról szóló részben Szekfű nagy rokonszenvvel ábrázolja Görgei működését. A váci nyilatkozatot ő is a tisztikar megtartását célzó lépésnek mondja. Megállapítja, hogy „Görgey ezzel nem tagadta ugyan meg egyenesen a honvédelmi bizottmánynak való engedelmességet, de oly politikai irányba kötötte le magát, melytől Kossuth mindinkább eltávozandó volt". A nyilatkozat „az V. Ferdinánd parancsára való fiktív hivatkozással" elérte célját, a volt cs. kir. tisztek megnyugtatását. Szekfü is e lépésben látja a Kossuth-Görgei ellentét kezdetét: Görgei xll Sebess Dénes: líét Magyarország. Bp. é. n. 94. Ld. még: Kosáry i. m. 174—5. ill. 313—314. 1Sebess i. m. 77. 129 Uo. 78. p. Görgei komáromi kiáltványa: Rózsa György—Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével. Bp. 1973. 384.; Sebess a 94. oldalon azt írja a nyilatkozatról, hogy az csak szük körben volt ismeretes, „talán csak Görgey hadosztályában" (hadtestében). „Mikor 1850-ben a katonai rendőrség egy példányát meg akarja kapni, Vácon kihallgatásokat tart. Senki sem hallott róla." Ez érthető lenne, ha igaz lenne. A nyilatkozat sokszorosítására ugyanis csak néhány nappal később, valószínűleg Léván került sor (Görgey lst\àn i. m. I. 124.). De Sebess adatának ellentmond Pongrácz István idézett naplójának 69. oldalán található bejegyzés, amely szerint a nyilatkozat aggodalmat keltett a váci polgári lakosságban. 130 Altmann J. Gyula: A Görgey-probléma Sebess Dénes megvilágításában. Bp. 1935. 8—10.
