Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
878 HERMANN ROBERT Steier könyveit a had- és politikatörténészek nagy része fanyalogva fogadta; belejátszott ebbe természetesen a kívülről jöttei szembeni természetes ellenszenv is,119 de valószínűbb, hogy Steier Görgei-képe nem illeszkedett a hivatalos Görgei-képhez, s ez váltotta ki a meglehetősen hűvös fogadtatást. Különösen a Görgei forradalmárságát hirdető tételt kérdőjelezték meg sokan; Miskolczy Gyula a Napkeletben külön tanulmányt szentelt e kérdésnek. Miskolczy tagadta Görgei forradalmárságát, kijelentve, hogy a szabadságharc alatti időből „egyetlenegy sort sem találunk Steier könyvében, ami azt bizonyítaná, hogy Görgey köztársasági érzelmű volt". Steier viszont Görgei forradalmárságáról beszélt, ami egészen más kérdés. Ezt Miskolczy maga is elismerte, amikor Steiernek szemére vetette, hogy az nem tudja elképzelni, „hogy a szabadságharc forradalmi külsőségei mellett is megtarthatta törvényes önigazolását a magyar alkotmányban, nem kellett okvetlenül megbontania a jogfolytonosságot és, ami fő, nem kellett republikánusnak lennie". Miskolczy szerint a forradalmárság kritériuma nem csupán az adott társadalmi-politikai viszonyokkal való elégedetlenség, hanem az ezek erőszakos megváltoztatására irányuló akarat is. Ily módon érthető, hogy Görgei igazi hangjának a váci nyilatkozatot tartja. Miskolczy tanulmánya annak tipikus példája, hogy a korszak hivatalos történetírása hajlandó volt vállalni 48—49-ből a törvényességet és a szabadságharcot, a forradalmiságot azonban nem.120 Az évtized hadtörténeti irodalmának jelentős eredményei közé kell még sorolnunk azt a teljesen olvashatatlan, ám igen megbízható kötetet, amely a téli és a tavaszi hadjárat történetét dolgozta fel, végre az osztrák és a magyar hadmüvelet okmányok, és nem az emlékiratok és kompilációk alapján. Az irdatlanul hosszú címet viselő kötetben a váci nyilatkozatra vonatkozó részt Berkó István írta. Közli az okmányok szövegét, s értékelése szerint azok megtették hatásukat, mert a tisztikar kilépése ezek után megszűnt.121 Egy, a Magyar Katonai Közlönyben megjelent tanulmányában Berkó a nyilatkozat tartalmát két pontban foglalja össze: 1., A feldunai hadtest tisztikara csak a koronás király és az alkotmány érdekében küzd. 2., Semmiféle republikánus elvekkel nem azonosítja magát.12 2 Ez az értékelés tökéletesen beleillett a kor Görgei-képébe. A 30-as években ismét megélénkült a Görgei iránti érdeklődés. A revíziós törekvések és a militarizálódás ekkor állították igazán előtérbe a katonaeszményt. szöveg január 24-én vált ismertté (Hunfalvy naplója 167.). Meglehet, hogy ezzel összefügg az is, hogy január 26-án a Közlönyben megjelent Görgei lévai kiáltványa — dátum és hely megjelölése nélkül. A nyilatkozat híre január 24-én már Szegeden is ismert volt (Büsbach Péter: Egy viharos emberöltő. I. Bp. 1898. 87—88.). ' " Vö. Perjés Géza: Clausewitz. Bp. 1983. 20. fej., ami arra mutat, hogy ezúttal általános jelenséggel van dolgunk. Ld. még Herczegh G. i. m. 411. 120 Miskolczy Gyula: Forradalmár Görgey? Napkelet 1925. 248—9. 121 Berkó—Rubint—Rédvay stb.: A feldunai hadtest visszavonulásának és az 1849. évi tavaszi hadjáratnak története. Bp. 1925. 21—25. 122 Berkó István: Görgey visszavonulása a bányavárosokba 1849. januárjában. Magyar Katonai Közlöny. 1923. 80.
