Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 875 Mindez természtesen csak az egyik indítékát képezte a Görgei iránt ismét megélénkülő érdeklődésnek. A másik jelentős impulzust a bécsi levéltárak megnyílása adta. Egymás után születtek a reformkor és a szabadságharc különböző részproblémáit feldolgozó és bemutató forráskiadványok. A szabadságharc hadtörténetével és a Görgei-kérdéssel Steier Lajos, egy autodidakta történész foglalkozott. Steier négy kötetben tett közzé mindaddig ismeretlen vagy rosszul ismert okmányokat a szabadságharc történetéről, a Magyar Történeti Társulat Fontes-sorozatában pedig ő adta ki Beniczky Lajos emlékezéseit és jelentéseit s a szlovák kérdés történetére vonatkozó iratokat.101 Iratközlései és -fordításai persze nem mindig pontosak.102 Steier nagy rokonszenvvel közeledett mind Görgei, mind Kossuth alakjához, de a lehetséges tárgyilagosságra törekedve nem hunyta be a szemét egyikük hibái előtt sem. A szabadságharc történetét feldolgozó első kötetén még látszik az amatőrizmus: a források elrendezése nem a legszerencsésebb, s kissé túl bőbeszédű a szerző. A továbbiakban egyre jobb s érdekesebb kötetek kerültek ki Steier keze alól. Felfogásának érdekessége, hogy felfedezte Görgeiben a forradalmár katonát. Ha érvelése néhány ponton sántít is, okfejtései kétségkívül megfontolandók. Steier szerint Görgei forradalmárnak indult, s minden politikai bakugrása és vargabetűje ellenére, mindvégig az is maradt. E felfogás, mely sem a hagyományos Görgei-képbe, sem a rendszer katonaeszményének portréjába nem illett bele, több oldalról is éles támadásokat hívott ki maga ellen.103 Steier már a Beniczky-kötetben foglalkozott a váci nyilatkozattal. Véleménye szerint a kormány emiatt gyanakodott arra, hogy Görgei téli hadjáratának egyéni céljai vannak, pedig „éppen a proklamáció következménye, hogy a rendetlen hátrálások napjaiban a sereg tisztikarának zöme a törvényesség elvének hangoztatásával az ország védelméért folyó harcban együtt maradt".10 4 Lehetségesnek tartja, hogy Görgei a váci nyilatkozattal és haragtartó hallgatásával azt kívánta volna elérni, hogy a kormány véget vessen a forradalmi velleitásoknak, s „erőteljesebb nyilatkozatdemonstrációt tegyen a váci elvek mellett".105 Steier szerint a nyilatkozat „annak 101 Steier Lajos: Görgey és Kossuth; Az 1849-iki trónfosztás előzményei és következményei; Haynau és Paskievics I—II. Együtt: A szabadságharc revideált története 1—4.; Beniczky; A tót nemzetiségi kérdés története 1848—49-ben I—II. Bp. 1937.; Ld. még: Kosáry i. m. 315—7. és Glatz Ferenc: Történetíró és politika. Bp. 1980. 26—39. 102 Szabad György: Kossuth Lajos: Fel mindnyájan a hon védelmére! Századok 1952. 809—10. 103 Hatvany Lajos: Görgey és Kossuth. Ny. 1925.; Miskolczy Gyula: Forradalmár Görgey? Napkelet. 1925. Ld. még a Hadtörténelmi Közleményekben és a Századokban megjelent különböző bírálatokat 1924—26 között. 104 Steier: Beniczky 112—3. 105 Uo. Steier e pontnál azt is megemlíti, hogy Görgei Csányi útján érintkezett Kossuthtal. Ezt legfeljebb január 5-én Vácott írott levelével lehetne bizonyítani (OL H. 103. Csányi László iratai. 16. cs. 68— 9. ff.; Csányi válasza uo. 15. cs. 313—4. ff. Mindkettőt némi kihagyással közli: Barta István: Az 1849. január 2-i haditanács és a főváros kiürítése. Hadtörténelmi Közlemények 1955. 2. sz.). Kossuthnak volt ugyan egy olyan elképzelése, hogy Csányit az összes, a seregekhez kiküldött kormánybiztos felettesévé tegye, de ebből nem lett semmi. (KLÖM XIV. 123. ill. 251.
