Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
872 HERMANN ROBERT alkotóelemeinek" tekinthető olvasókat az ő szellemük „fogja akaratlanul is megszállni a váczi proclamatio olvasásakor, a mi a legnagyobb államférfiaink mérsékelt szelleme".8 9 Messze vezetne, ha ezek alapján kívánnánk elemezni a Huszadik Század körének történetszemléletét; de kétségtelen, hogy Jászi történetszemléletének bizonyos elemei már itt fellelhetők. Kossuthról ekkortájt sem ő, sem a kör többi tagjai nem voltak túlzottan jó véleménnyel, amit természetesen inkább a századvég hamis Kossuth-kultuszából való kiábrándulás, mint a Kossuth eszméi iránti ellenszenv magyaráz. S letagadhatatlan az is, hogy Jászi a későbbiekben is nagy megértéssel nyilatkozott Görgeiről.90 A világháborúig eltelt időszak történeti irodalmában az eddig kialakult álláspontok jelentősen nem módosultak. Az ősz tábornok iránti érdeklődés megélénkült ugyan, előbb 90. születésnapja, majd emlékiratainak magyar kiadása után; de mivel a titkos levéltárak továbbra is zárva voltak, csupán át- vagy újjáértékelésről lehetett szó. Mindez elsősorban a nem céhbeli történészek és az irodalmárok számára jelenthetett hálás témát, amit jól mutatnak az egymás után megjelenő, régebben feltárt adatokat összegző vagy új összefüggésbe állító esszék.9 1 A téma szempontjából érdemes és kell is foglalkozni Tragor Ignác 1908-ban megjelent, Vác 1848-49-es történetét tárgyaló munkájával, amelyben a szerző egy teljes fejezetet szentel Görgei váci tartózkodásának. A fejezet nagyobbrészt természetesen a nyilatkozat kiadásának körülményeivel és szövegének elemzésével foglalkozik. Tragor szerint ez „nem csupán a tisztikar meggyőződését fejezte ki, hanem megfelelt a hagyományos magyar hűségnek is". Görgei elérte vele célját, a hadsereg összetartását. „Ha nincs az ún. váczi proklamáció, szerte hullik a sereg, mint oldott kéve, és nincs a magyar hősiesség példáiban gazdag szabadságharcz, nincs 1867-ben kiegyezés, s ma még csak osztrák-magyarok sem volnánk". Ugyanakkor tagadhatatlannak tartja, hogy Görgei a nyilatkozattal elvetette a sulykot, amikor fölöttes hatóságainak megtagadta az engedelmességet. Tragor szerint a váci manifesztum lényegében azt jelenti, hogy Görgei nem hajlandó forradalmi szellemű parancsokat teljesíteni, hanem karddal a kezében méltányos egyezséget akar kötni. Tragor véleménye a nyilatkozatról főleg két pilléren nyugszik: Görgey István és Márki Sándor munkáján.92 Az 1910-es években, Hentaller méltó utódjaként, egy újabb publicista indított támadást Görgei ellen. Kacziány Géza, aki nagy szorgalommal gyűjtötte a szabadságharcra vonatkozó adatokat, szemtanúkat keresett fel, kiadatlan okmányok 89 Elemér Oszkár: Görgey Artúr 1848—49-ben. Bp. 1896. 22. 90 Pók Attila szerk.: A Huszadik Század körének történetfelfogása. Bp. 1982. passim.; Jászi Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása. Bp. 1982. 171. ill. 546. 91 Móricz Zsigmond: Az élő vértanú. Nyugat 1912.; Faragó Miksa: Görgei. Ny. 1911.; Villecz János: Görgey Arthur. Magyar Figyelő 1911. 92 Tragor Ignác: Vác története 1848—49-ben. Vác. 1908. 75—6. Itt kell még megemlítenem Pszotka Ferenc: Görgei Arthur a bányavárosokban c. munkáját (Körmöcbánya 1901.) E munkával azért nem foglakoztam, mert adatai és következtetései a váci nyilatkozat kérdésében Görgey István könyvén alapulnak.) Pszotka i. m. 10—12.
