Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 863 tényeket, ám igen-igen szép formáilogikai levezetést alkalmazva: „Ha hadtestében ily ingadozási tünetek mutatkoztak, annak csak Görgey maga volt az oka, miért nem tartotta fenn seregében a szigorú fegyelmet. De ha maga a fővezér húz ujjat a kormánnyal, és ennek nem engedelmeskedik, akkor ne követeljen alárendeltjeitől többet, mert fejétől büdösödik a hal."4 2 Krivácsy röpiratának nem volt visszhangja. Annál nagyobb feltűnést keltett viszont az az 1884 novemberében közzétett nyilatkozat, amelyben a szabadságharc 200 neves résztvevője, köztük több tábornok, kijelentette, hogy nem tartja Görgeit árulónak, s elismeri érdemeit. Ezután indult meg teljes hévvel a sajtóban a vita a tábornok 48-49-es szerepéről, aminek újabb lökést adott Görgey István háromkötetes munkájának megjelenése.43 Ennek ismertetése előtt azonban még ki kell térnem egy másik, a szabadságharc történetének kutatásában mindmáig nélkülözhetetlen műre, Gelich Rikhárd tábornok, egykori honvéd vezérkari őrnagy könyvére.4 4 Gelich, aki munkájában egyszerre adta a szabadságharc katonai és politikai történetét, s dicséretes módon rengeteg iratot is közölt (igaz, másodkézből) természetesen részletesen foglalkozott a váci manifesztummal is. Mielőtt a két okmányt közölné, kijelenti, hogy a hadsereg „royalistikus érzelme mind a két kiáltványban... teljesen ki volt fejezve," ám az ОН В Görgei nyilatkozatának megjelenéséig semmi olyat nem tett, amely miatt köztársasági törekvésekkel lehetett volna gyanúsítani. A politikai viszonyok tehát nem indokolták a nyilatkozat kiadását; ugyanakkor, véleménye szerint a hadsereg belső megtisztulása már Schwechat után megtörtént.45 A két okmány szövege után Gelich néhány katonai jellegű bíráló megjegyzést tesz, majd közli Görgei január 2-i, apokrif kiáltványát.4 6 Ezt követően felhívja a figyelmet arra az ellentmondásra, amely a hadseregnek a nyilatkozatban említett harckészsége és Görgei által leveleiben leírt állapota között 42 Uo. 6—7. 43 Kosáry i. m. 279—80. p. A nyilatkozat egy eredeti példánya: OL R. 31. Emlékiratok, naplók. 2. csomó. 44 Gelich i. m. II. köt. 169—170. A szerző e munkáját, a kor szokásai szerint, füzetekben tette közzé. Ezzel magyarázható, hogy még ugyanazon köteten belül tudott válaszolni Görgey István egy megjegyzésére: Gelich i. m. II. köt. 176—77. ill. 465—66. és Görgey István i. m. I. 112—3. 45 Gelich i. m. II. 169—70. 46 Uo. 176—77. Görgei ezen kiáltványa bővebb elemzést érdemelne. Görgei Arthur és Görgey István egyaránt tagadják hitelességét, annak ellenére, hogy az január 2-án nemcsak az utcákon, hanem a Marczius Tizenötödikében is megjelent. (Görgey A. i. m. I. 15. fej. és Görgey I. i. m. I. 112.) Tanúbizonyságuk, véleményem szerint, hitelesnek fogadható el. Nem mintha a kiáltvány tartalma teljességgel idegen lett volna Görgei felfogásától, s nem is a kiáltvány stílusa miatt. Görgei valamennyi proklamációja a kor argumentációs rendszerét használta, viszont egyikben sem található meg a történeti jellegű érvelésmód; e kiáltványban viszont szerepel Mátyás, az igazságos, a rákosi mező az ősök csontjaival egyetemben. Egy kéziratos másolata megtalálható: OL P. 295. A Görgey-család lta. 36. cs. b/2. fasc. 1. f.
