Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 861 az okmányok egyikében sem szerepel. Ismertetése szerint a napiparancs végén szereplő felszólításhoz, ti. hogy a hadsereg tegye magáévá, vagy utasítsa el a nyilatkozatot, Görgei még hozzátette volna, hogy az eltérő nézetűek „mint gyávák és árulók azonnal hagyják el zászlóikat; aki e határidőn túl kér elbocsáttatást vagy vonul vissza tisztségétől, azzal úgy fog bánni, mint szökevénnyel".3 4 A nyilatkozat után Szeremlei hosszan ismerteti a január 3-án Pesten történteket, a tisztikar bomlását, s kifejti, hogy valószínűleg ez indította Görgeit e nyilatkozat kiadására. A nyilatkozat hatásának tulajdonítja azt is, hogy Kossuth idegen fővezért keresett, s véleménye szerint Dembinski kinevezésének gyökerei is idáig nyúlnak vissza.35 Kiemelendőnek tartja még azt is, hogy Kossuth Debrecenben nem merte közzétenni a nyilatkozatot, s hogy a kormányzat soha nem vonta felelősségre Görgeit e manifesztumért. 1867—68, a szabadságharc történeti irodalmának első „konjunktúrája" után egy időre leállt az okmányok és emlékezések kiadása. Emellett, politikai zavart is keltve, egy újabb ellentét osztotta meg a hazatért és az emigrációban maradt függetlenségiek táborát: Perczel Mór ízléstelen és durva támadása Kossuth ellen. Horribile dictu, még az is megesett, hogy egy Kossuth-párti szerző Görgeit vette védelmébe — Perczellel szemben.3 6 Az 1870-es években a 48-as historiográfia apályáról beszélhetünk. Egyetlen „jelentős" mü látott ekkor napvilágot, Dembinski emlékiratainak a közzétevő Danzer F. Alfonsz által alaposan átírt változata, amelyet Demár János álnéven maga Görgei bírált meg a Gyulai Pál szerkesztette, „Görgeiék hivatalos lapja"-ként csúfolt Budapesti Szemlében.3 1 Az 1880-as években ismét megélénkült a forráskiadás. A különböző, valamilyen ok miatt csak ekkor megjelent emlékiratok mellett két nagyobb történeti-politikai vita erővonalai látszanak kirajzolódni. Az egyik a volt békepárt és a volt baloldal vitája, amelyet 1883-tól keltezhetünk ; a másik az újabb, mindmáig a leghevesebb Görgei-vita, a nyilatkozat születéséről Írottak is. Megjegyzendő még, hogy a két okmány szövegét Görgei nemcsak német, hanem magyar nyelven is litografáltatta. A két okmány litografált példányai közül egyelőre csak a napiparancsét sikerült megtalálni: OL R. 295. Klapka György iratai 1. cs. 3. tétel. 1—2. ff. (Katona Tamás szíves közlése.) Ez megegyezik a Zámbelly által közölt szöveggel; így valószínű, hogy Zámbelly a magyar eredeti alapján közölte a nyilatkozat szövegét is. Zámbelly i. m. 356—60. Ezt valószínűsíti az is, hogy a Zámbelly által közölt szöveggel megegyezik az a kéziratos másolat, amely az OSZK Kézirattárában Anal. 1845. Görgey István vegyes feljegyzései között található, s amelyen Görgey István maga javította át a neki nem tetsző szövegrészeket (pl. az „idő előtti republicanus izgatást" „idétlenné ") A magyar és a német szöveg hangsúlyaiban eltér ugyan egymástól, de jelentős tartalmi különbség nincs közöttük. 34 Szeremlei i. m. II. 9. 35 Uo. 40. Az adatok ennek ellentmondanak. Szemere Bertalan már 1849. január 19-i levelében említi Dembinski megérkezését, a váci nyilatkozat híre viszont csak ez előtt 4 nappal vált ismertté Debrecenben. Szemere levele: Steier: 1849. 34—38. Az viszont kétségtelen, hogy Dembinski fővezéri kinevezése a nyilatkozat hatásának is tulajdonitható. Borús i. m. 111—15. 36 Áldor Imre: Kossuth és Perczel. Pest. 1868. 38—41. Ld. még: Steier: Beniczky 119—20. 31 Demár János: Dembinszki emlékiratairól. Budapesti Szemle 1875. VII—IX.; 1876. X. és 1877. XIV. köt.; Borús i. m. 33—40.
