Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
860 HERMANN ROBERT mindkettőre válaszolni. „Czáfolatában" előbb megismétli a szokásos vádakat: Görgei a váci nyilatkozattal nyíltan elszakadt a honvédelmi bizottmánytól, teljesen megtagadta annak az engedelmességet.2 7 Megjegyzi: „...különösen hangzik, ha Asserman azt mondja, hogy e kiáltvánnyal Görgei seregeinek különböző elemeit össze akarta tartani," majd egy egészen más szempontot felvetve, felháborodottan mondja: „Sőt e kiáltvány csak viszályt idézhetett. Szakadást kormány és hadsereg közt." Asbóth e fordulata szónoki fogásnak sem utolsó, ám jelzi azt a szomorú tényt, hogy a Görgei-vitában az ellenfél erősen hajlott a merőben formális érvelés felé.2 8 Asserman újabb könyvben válaszolt Asbóth érveire. A forradalmi és a „kényúri" hatalom hadseregei közötti különbséget ecsetelve természetesnek mondta, hogy „egy hadsereg, mely elvekért küzd, hivatása érzetében a vezényszóra pontosan megtett fordulat körén egy kissé túl is pillant s a körületébe eső viszonyokat valamivel közelebbről is vizsgálja. — És ilyennek kell a Görgei által vezénylett hadsereg álláspontját tekinteni".29 A manifesztum megszületésében három tényezőnek tulajdonít döntő fontosságot: a., A hadsereg a forradalom szülötte volt. b., A hadsereg magatartásának jogosultságát az alkotmányra tett esküjében látta, c., A lezajlott események következtében olyan fogalomzavarok támadtak, „melyek nem csak egyeseknél keltettek aggodalmat, de nagyobb testületnél is megingatták a máskép okszerű felfogások csalhatatlanságába vetett hitet".30 A hadsereg sorain belül a bomlás jelei mutatkoztak, amikor Görgei „ama sokat gyanúsított kiáltványt kibocsátva, ezáltal seregében az egyöntetű szellemet megint megszilárdította," s a hadsereg „éppen azon kiáltvány erkölcsi kapcsa által összetartva lett az a félelmetes akadály, mely Windischgrätz herczegnek Pesten sakkot adott".31 Asserman szerint e tagadhatatlan eredménnyel szemben össze ...kell omlania minden olyan gyanúsításnak, „melyek csupa árulásra és viszályhintésre irányzott nyomokat látnak és keresnek mindenben, ami nem az ő földjükön termett".3 2 Szintén a kiegyezés évében jelent meg egy mindmáig jól használható munka, Szeremlei Samu kompilációja, amely a különböző emlékiratok és feldolgozások adatai alapján készült napi krónikák gyűjteménye. Szeremlei hosszan ismerteti a Görgei által kibocsátott két okmányt,3 3 ám a napiparancsot kiegészíti néhány olyan ponttal, amely 27 Asbóth Lajos: Görgei. Czáfolat Asserman honvédezredes és miniszteri titkár védiratára. Pest. 1867. 8. 28 Asbóth: Görgei. 19. 29 Asserman Ferencz: Görgei. Visszhangok a czáfolatokra. Pest. 1868. 105. 30 Uo. 105—6. 31 Uo. 106. 32 Uo. 107. 33 Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről. Pest. 1867.1— II. köt. Szeremlei január 4-re teszi a hadtest nyilatkozatát és január 6-ra a napiparancsot. Ugyanezzel a datálással közli a két okmány szövegét: Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez. Pest. 1868. II. köt. 296—99. ill. 301—3. A köztudatban ugyan január 5. él a nyilatkozat megszületésének napjaként, de nem lehetetlen, hogy Görgei már január 4-én, a tisztikar válságának hatására, elkészítette a nyilatkozatot. Erre mutatnak a Zámbelly Lajos emlékirataiban (Hazánk, XI. köt. 356.)
