Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
858 HERMANN ROBERT ezredesként vett részt a szabadságharcban, 1849. június 20-ig a II. hadtest parancsnoka volt, s június 7-én már tábornoki kinevezése is készen állott, ám a peredi csata másnapján Görgei leváltotta a hadtest éléről.21 Ezután odahagyta a fősereget, és a tartalékseregnél tevékenykedett. Világos után őt is halálra, majd enyhítésképpen, várfogságra ítélték. Kiszabadulása után kapcsolatba került az emigrációval, 1860— 61-ben pedig részt vett az Almásy—Nedeczky-féle összeesküvésben — mint besúgó; az osztrák hatóságok az ő jelentései alapján leplezték le a mozgalmat.2 2 Jó oka volt tehát arra, hogy az általa személy szerint is gyűlölt Görgeiben árulót lásson, s ami fontosabb, láttasson. Asbóth véleménye a későbbiekben sem változott, mint azt lentebb látni fogjuk. Ezelőtt azonban még ki kell térnem egy munkára, s ez Wilhelm Rüstow svájci hadtörténész könyve.23 A könyv már csak azért is érdekes, mert (ismét egy elsőség) ez volt az első olyan mű, amely felhasználta mind a magyar, mind az osztrák emlékiratokat és feldolgozásokat, ám mentes volt mindkét fél elfogultságaitól, mind a Gesamtmonarchie, mind a magyar glóbus szemléleti örökségétől. Rüstow ismertetésében megállapítja, hogy Görgei nem tartozott azon „régi, tehetetlen s korlátoltságba sülyedt" tisztek közé, akik Budapest feladása után „elhagyogatták a hadtestet; ám e távozások nagy hatással voltak reá", másrészt „határozott jelleme utálta a szó és tett közti ellentmondást, az üres frázist". Ehhez járult még az utóbbi napok eseményei következtében Kossuth és Perczel ellen keletkezett ellenszenve is.24 A nyilatkozat első részéről Rüstow megjegyzi, hogy Görgei teljesen feleslegesen vádolja önmagát azzal, hogy engedelmeskedett az OHB parancsainak, még akkor is, amikor az Buda kiürítését parancsolta, hiszen „Nem kellett-e Görgeynek magának is egyetértenie ezzel, föltéve, hogy Buda alatt nem akart teljesen véget vetni a háborúnak, hogy tovább akarta folytatni". A nyilatkozatból Rüstow csak a nevezetes négy pontot ismerteti. Az alkotmányos monarchiára vonatkozó 1. és a Mészárosra vonatkozó 3. ponttal kapcsolatban megjegyzi: „Mindamellett oly jelentékeny és okos férfiútól, mint ő [ti. Görgei] volt, nehéz megérteni, hogyan beszélhetett komolyan épen e döntő kikapcsolását a hadműveletekből. Erre mutat a herceg Schliknek szóló január 29-i levele, amely szintén a zsákmányolt iratok között volt, s amelyből kitűnt, hogy a császári fővezér Görgei hadteste miatt aggódott legjobban. Közli: Gelich i. m. II. 301—3. A fentiekre ld. még: Pongrác: István naplója I. köt. 1849. jan. 25-i bejegyzés. 115—16. IT. OSZK Kézirattár Oct. Hung. 1142.; Ludvigh i. m. 147—8.; Asbóth csapdájába még a közelmúltban is beleesett egy történetiró; ld. Varga János: Az áruló. Történelmi Szemle 1964. 3—4. sz. 603. 21 Asbóth tábornoki kinevezése: Magyar Nemzeti Múzeum. Újkori Dokumentumgyűjtemény. 1965. 13.; Ld. még: Asbóth i. m. II. 83. 22 Steier: Beniczky 705—32. 23 Az eredeti német nyelvű kiadás 1861-ben jelent meg Zürichben; a magyar kiadás 1866-ban látott napvilágot Vértesi Arnold és Áldor Imre fordításában. Voltaképpen helyesebb lett volna ezt is és Asbóth munkáját is Horváth Mihály könyve előtt ismertetni; főleg, mivel Horváth ez előbbit bizonyíthatóan használta, de az emigrációs múltszemlélet bemutatásának folyamatossága miatt célszerűbbnek véltem ideilleszteni, annál is inkább, mivel a későbbi szerzők jó része a magyar kiadást használta. A fordításra és a munka egészére. Borús i. m. 13—14. és 329. ill. Kosáry i. m. 139. 24 Wilhelm Rüstow: Az 1848—49-diki magyar hadjárat története Pest 1866. I. köt. 162.
