Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 857 tekintélye révén, sikerrel plántálta át a történeti köztudatba Szemere ítéletét s több, azóta is közkeletű tévedést. Az ekkor megjelenő emlékiratok közül külön figyelmet érdemel Asbóth Lajosé. Az emlékirat első részében Asbóth viszonylag korrekten ismerteti a nyilatkozat főbb pontjait, majd megemlíti, hogy „e kiáltvány legelőször Kossuthban keltett gyanút Görgei tiszta érzülete ellen, mely gyanú még inkább növekedett, midőn magához a hadügyministeriumhoz sem küldött tudósításokat", s egészen függetlenül működött.18 Az emlékirat második, lényegében történeti munkának tekinthető részében Asbóth külön fejezetet szentel a téli hadjáratnak. (Általában jellemző munkájára e kettősség: emlékezés és történetírás váltakozása.) E fejezetben már korántsem oly korrekt az ismertetés. Asbóth szerint Görgei a proklamációban kijelentette, hogy az OHB-t nem ismeri el (az I. részben még csak az ОН В parancsainak nem teljesítéséről volt szó.) Megemlíti, hogy „Görgei ez által véleménye szerint hadtestét összetartani véli", de nyomban hozzáteszi, hogy sokkal hasznosabb lett volna a kormány számára, „ha épen a főserég teljes ragaszkodását a kormányhoz mondta volna ki". Aztán jönnek a sztereotip vádak: „E kiáltvány által Görgei először is meghasonlást dobott a katonai sorok közé, a nemzet és a kormány közötti bizalmatlanságát idézte elő", s az OHB-nak, amely ezután joggal kételkedhetett Görgei hűségében, „teljes erővel volt szüksége oda működni", hogy az így felidézett „ellenséges hangulatot" ártalmatlanná tegye.19 Asbóth emlékirata azért érdemel ily hosszas ismertetést, mert a kortársak hosszú ideig ebben vélték felfedezni a Görgei elleni vádak legfőbb bizonyítékait.2 0 Asbóth 12-i hadügyminisztériumi parancs és az Eisenhut (később Vaskalap) százados által kézbesített január 10-i Kossuth-levél egyszerre érkezett Görgeihez. Ez január 14-én még aligha lett volna lehetséges. A tévedés forrása Horváth Mihálynál alighanem Klapka: Nationalkrieg I. köt. 153. o. Ezt az adatot később a legtöbb munka átvette. A fentiekre ld. Országos Levéltár (továbbiakban: OL) P. 295. Görgey-család levéltára 40. cs. b/31. fasc. Az 1848/9 magyar Feldunai utóbb VII-ik hadtest ... eredeti iktatókönyve. 439. i. sz. Kossuth Lajos összes munkái (továbbiakban KLÖM) XIV. szerk. Bar ta István. Bp. 1953. 59. és 81—84.; Steier Lajos: Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és a tót mozgalomról. Bp. 1924. 112.; Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848—49-ben. Bp. 1885. II. köt. 314—5. Ld. még a 78. és a 118. jegyzetet. 18 Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból. Pest 1862.1. köt. 12. ">Asbóth i. m. II. köt. 67. 20 Asbóth közölte először Windischgrätz azon körlevelének szövegét, amelyben a herceg felhívta seregparancsnokait, hogy próbáljanak tárgyalásokat kezdeni Görgeivel. (Asbóth i. m. I. köt. 13—14.) Ez a körlevél azonban a dátumot illetően hamis. Asbóth február 5-i keltezéssel közli az iratot; a kézbesítéssel megbízott futárt február 7-én fogták el. (Borús i. m. 143—4.) Erbach kapitány, a futár azonban már január 30-án indulni készült, s csak a magyar veszélyre való tekintettel halasztotta február 3-ra az indulást. (Borús i. m. 145.) Világos, hogy két nappal az indulás utáni dátummal ellátott okmány nem lehetett a futártáskában. Az eredeti okmányt közzétette Steier Lajos: Az 1849-ik évi trónfosztás előzményei és következményei Bp. 1925.44—46., de ez január 29-i dátumot visel. Asbóth hamisításának tendenciája egyértelmű : az okmányt az 1849. január 28-i rózsahegyi tárgyalás eredményének szerette volna feltüntetni; jóllehet, ez azzal semmiféle kapcsolatban nem állott. Inkább arról lehetett szó, hogy Windisch-Grätz, hírt kapva arról, hogy Görgei kicsúszott a császári csapatok harapófogójából, ilyen módon kísérelte meg a legnagyobb magyar seregtest
