Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
840 PALOTÁS EMIL rendeléseket nem opponálták, de a fedezet módjáról hosszú, heves vitákat folytattak. Csak a hónap legvégén jutottak megegyezésre. Az összeg sima megelőlegezésével szemben magyar részről merültek fel alkotmányjogi kételyek, az osztrákok viszont ahhoz nem járultak hozzá, hogy a közös aktívumot használják fel e célra, amihez csak a delegációk rendes őszi ülésszakán kérnek majd törvényes jóváhagyást. A honvédség, valamint a népfelkelés igényeinek kielégítésére külön összegeket irányoztak elő, ez utóbbiakra a két kormánynak saját parlamentjeitől kellett jóváhagyást szereznie. A második feladat bizonyult egyszerűbbnek, itt mind a mód, mind az összegek tekintetében csekély vita után megállapodás született. A közös hadsereg szükségleteinek fedezetét a két kormány nézeteltérése miatt csak a delegációk rendkívüli összehívásával, azok megajánlása alapján lehetett előteremteni. Kálnoky szívesen eltekintett volna egy külön ülésszaktól, de végül is vállalni kellett. Abban az összes miniszter gyorsan megállapodott, hogy a választott testületektől a rendkívüli hadihitelek vita nélküli megszavazását kérik. A dualizmuskori parlamentarizmus eme példátlan tervét maximális siker kísérte. Itt mutatkozott meg a rendkívüli helyzet szülte vészhangulat áldásos hatása. Az 1887 március legelején rendkívüli ülésszakra összegyűlt delegációk Kálnoky expozéja után valóban vita és ellenszavazat nélkül fogadták el a közös hadügyminiszter előterjesztését.9 1 A kormányzat politikai demonstrációval felérő felhatalmazást kapott hadihitelek felhasználására: 24,5 milliót a folyamatban volt kiadásokra, ezen kívül külön még 28 milliót, amelyet a közös kormány újabb „kikerülhetetlen sürgős szükség" esetén ismételt eljárás nélkül fordíthatott hadicélokra.9 2 Még a delegációk előtt terjesztett elő javaslatot a két kormány a bécsi, ill. pesti parlamentben honvédségi tartalékok képzésére és népfölkelő csapatok felszerelésére fordítandó rendkívüli hitelekről. Az összeg Magyarországon 7,5 millióra, a birodalom másik felében 12 millióra rúgott. A háborús hangulatban a két kormány nehézség nélkül megszavaztatta javaslatát, a törvényeket az uralkodó március első hetében szentesítette. A legfelső katonai vezetés ősz végi elképzelései a legsürgősebb felkészülésről a tavasz kezdetére ezzel anyagi bázist nyertek. A gyorsított ütemű és a politikai fórumokon kivételesen kedvező elbánást kapott katonai program törvényes alapjainak lerakása ennyi időt igényelt. Nemcsak a vezérkar szerencséje volt, hogy a katonai konfliktus potenciális veszélye, amely osztrák—orosz vonatkozásban az év végén tetőzött, időközben nem változott át forró háborúvá. A krízist kiváltó okok fennmaradtak, az orosz—osztrák nagyhatalmi ellentétek változatlanul léteztek, de 1887 első heteitől a figyelem szerte Európában a Rajnára irányult. A német magatartáshoz kívánta mindenki a sajátját igazítani. A krízis akut jellege ezzel Keleten némileg mérséklődött. A válságperiódus európaivá bővülése idején a szűkebb bolgár probléma nem sokat haladt előre a megoldás útján. 1887 eleje mozgalmas periódus volt ugyan e 91 Ld. Schulthess Bd. XXVIII., 218—220. 92 Magyarországon az 1887: XVII. tc.
