Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
818 PALOTÁS EMIL Bulgáriában. Az érdekszféra-elméletre hivatkozva kívánták azt, hogy Ausztria mondjon le a számára megnyílni látszó lehetőségek kiaknázásáról. A kancellár többször felhozta, hogy a bulgáriai orosz hegemónia összhangban áll a berlini traktátus „szellemével" — azon szerződésével, tegyük mi hozzá, mely San Stefanó-t széttördelve rövid határidős kivonulásra kényszerítette a Bulgáriában állomásozó orosz hadsereget. A budapesti német főkonzul élénk színekkel ecsetelte, milyen erős Magyarországon az oroszellenes tömeghangulat, és utalt rá, hogy az elégedetlenség főként a külügyminiszter személye ellen irányul. A diplomatát utasították, hogy a pártok vezetőinél pártfogolja Kálnokyt és politikáját. De gondot okozott annak tudatosítása, hogy az 1879-es szerződés értelmében Németország csak osztrák-magyar terület elleni közvetlen orosz agresszió esetén köteles támogatást nyújtani, balkáni bonyodalmak alkalmával nem.1 8 A Monarchia érdekvédelméhez elvárt német támogatás kapcsán a magyar közvélemény állandóan ezen szerződés „szellemére" hivatkozott — éppoly alaptalanul, mint Bismarck a bulgáriai okkupációnál a berliniére. A német magatartást befolyásoló okokkal tisztában voltak Bécsben. Tudtak arról, hogy Bismarck gondolatvilágában kizárólagos helyet foglalt el Franciaország, és emiatt zárkózott el a keleti ügyekben való érdemi részvétel elől. A Berlinben ez idő tájt hosszabban elidőző Wolkenstein pétervári osztrák-magyar nagykövet, akit porosz felesége révén bizalmas szálak fűztek vezető berlini körökhöz, hosszas eszmecseréket folytatott a fiatalabb Bismarckkal és más vezető külügyi tisztviselőkkel. Benyomásait abban összegezte, hogy 1886 őszén a kancellárnál az orosz háború bármi áron való elhárítása abszolút elsőséget élvez, ezért gyakorol rendkívüli nyomást a Monarchiára. Azt is felismerte, hogy Bismarck az osztrák-magyar érdekek feláldozásával könnyít saját terhein.19 Ekkoriban a Ballhausplatz irányítóinak teljes figyelmét magára vonta egy egészen furcsa közjáték. Rendkívül titkos forrásból meglepő értesülések jutottak el Bécsbe a wilhelmstrassei külügyi hivatal belső ügyeiről. Miközben a kancellár és államtitkár fia erősen munkálkodtak azon, hogy osztrák-magyar szövetségesüket rávegyék, akár önfeláldozás árán is, egyezzen meg Oroszországgal, és miközben nagyfokú óvatosságra intettek Angliával szemben, addig mindezzel párhuzamosan egy magas rangú német diplomata — hamarosan kiderült: Holstein — szögesen ellentétes magatartásra buzdította bécsi kollégáit, oroszellenes aktivitást vélt célszerűnek Keleten és szövetkezést Angliával. A bismarcki kurzust teljesen aláásó merész ellenmunka megoldhatatlan rejtélyt képezett. Bár követésére egy percig sem gondoltak komolyan, a titkok megfejtése fontos volt. A Ballhausplatz beavatott kevesei előtt kétfajta megfejtési lehetőség merült fel. Az egyik szerint a vállalkozás a trónörökös környezetéből indult ki (akinek felesége Viktória királynő lánya és az angol befolyás nyílt exponense volt a berlini udvarban), a titkos intés tehát a kancellár 18 GP Bd. v., Nr. 1009; Staatssekretär H. Bismarck 376, 379. " Wolkenstein Kálnokyhoz. 1886. szept. 25. HHStA PA X K. 82.
