Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA 817 saját országában), azt terjesztve, hogy a konzervatív császárhatalmak megegyezése Oroszországnak teljesen szabad kezet adott a félsziget keleti felében, hogy az eseményekre Bulgáriában a berlini és a bécsi kabinet egyetértésével került sor, valamint hogy Németország számára teljesen érdektelen mindaz, ami ott zajlik.1 4 A berlini külügyi hivatal demonstratív értetlenséget mutatott, valahányszor Kálnoky belső nehézségeire hivatkozott. Szándékolt túlzással azt vetették szemére, hogy nem ő irányítja Ausztria-Magyarország külpolitikáját, hanem a pesti parlamenttől vezetteti magát.1 5 A Monarchián belül a vélt és a valóságos bulgáriai események nagy izgalmakat váltottak ki. Battenberg erőszakos eltávolítását kihívásnak fogták fel, kísérletnek, hogy a cári despotizmust kiterjesszék egy önálló országra. A külügyminisztert és politikai vonalát hevesen bírálták. Elhitték a német lapok állításait, hogy a Monarchia vezetői (is) kiszolgáltatták Battenberget a cári bosszúvágynak, hogy a Monarchia segíti Oroszországot régebbi kizárólagos befolyásának restaurálására irányuló igyekezetében. Ez ellen hevesen tiltakozott a közvélemény. A hivatalos politikától az oroszbarát kurzus azonnali feladását követelte, aktív érdekvédelmet a Balkánon, amelyhez igénybe veszik a szövetséges Németország segítségét. Hitetlenkedve, sőt felháborodással fogadták egynémely befolyásolt lap óvatos figyelmeztetését, hogy a német szövetség csak defenzív célokat követ, külső érdekvédelemre nem használható.16 Ahogyan várható volt, a közvélemény izgatottságának rögtön hangot adott az ellenzék a magyar parlamentben. Már az őszi ülésszak megnyitásakor, szeptember 18-án interpellációkat intéztek a miniszterelnökhöz, ezeket az orosz császári biztos útjának ismertté válásakor élesebb hangnemben ismételték meg. Felvilágosítást követeltek arról, hogy létezik-e területi érdekszféra-elhatárolás a cárizmussal, és hogy ennek van-e köze a bolgár fejedelem eltávolításához. A Monarchia vezetőit kérdések formájában vádolták azzal, hogy kiszolgáltatták Bulgáriát az orosz önkénynek. Azt firtatták, vajon a kormányzat szándékozik-e tenni valamit a fenyegetett osztrákmagyar balkáni érdekek védelmében. Azt is tudakolták, milyen segítségre számíthatnak Németország részéről.1 7 A kérdések a parlamenti ellenzéknél jóval szélesebb rétegeket izgattak. A magyar sajtó nagy oroszellenes felzúdulásai, Kálnoky kitartó célozgatásai, hogy neki a pesti parlament hangulatára mégiscsak tekintettel kell lennie, még, intenzívebb beavatkozásra késztették a német diplomáciát. Rendíthetetlenül sulykolták, hogy az osztrák-magyar—orosz egyetértés érdekében Bécsnek segítenie, de legalább engednie kell, hogy az oroszok visszaszerezzék elvesztett „jogos" pozícióikat 14 H. Krausnick: Holsteins Geheimpolitik in der Ara Bismarck 1886—1890. Hamburg 1942, 61. ,S GP Bd. V., Nr. 987; Staatssekretär Graf Herbert von Bismarck. Aus seiner politischen Privatkorrespondenz hrsg. v. W. Bussmann. Göttingen 1964. 389. (A továbbiakban: Staatssekretär H. Bismarck) 16 Pester Lloyd 1886. szept. 19. 17 Képviselőházi Napló. XIII. köt. (1886), 7—11, 16—18, 67—70.
