Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA 815 melletti hangzatos kiállásokat elegyítette az osztrák-magyar különérdekek gondos óvásával. Továbbra sem vállalkozott aktív oroszellenességre, mindent elkerült, ami a vitatott balkáni ügyek miatti nyílt szakítás veszélyét idézhette fel a hatalmas szomszéddal. Az orosz háború nagy kockázata, akárcsak korábban, riasztóan hatott rá. Ebben a vonatkozásban felfogása azonos volt a német vezetők nézeteivel -— még akkor is, ha ezt a nézetazonosságot a különböző politikai-taktikai kérdésekről szünet nélkül folytatott heves polémia némelykor szinte felismerhetetlenné tette. Másrészt Kálnoky nem feledkezett meg arról, hogy a Monarchiának nem érdeke tevőlegesen segítenie az orosz riválist elvesztett pozícióinak visszaszerzésében — emiatt viszont valóságos és óriási nehézségei voltak mindkét szövetségesénél. Németország kitartóan pártfogolta az oroszokat, jogosnak ítélve azok bulgáriai aspirációit, és (legalábbis verbálisan) minden támogatást megadott nekik. Ebben az értelemben a császárok szövetségén belül folytatódott a Bécs számára előnytelen egyirányú politikai áramlás. Időközben Giers ismertette bécsi és berlini kollégájával formálódó elképzelését: az új bulgáriai régenseket, amennyiben képesek a rend fenntartására a fejedelemségben, el kell ismerni de facto kormánynak azzal a feltétellel, hogy azok gyorsan kiírják a választásokat a Nagynemzetgyűlésbe, amely azután érvényes döntést hozhat. Kálnoky azonnal és örömmel hozzájárulását adta. Szeptember 14-én kapott értesítést arról, hogy a szófiai diplomáciai megbízott üres állásának ideiglenes betöltésére Bulgáriába küldik Kaulbarsz tábornokot császári biztosként.10 Bármennyire kétségtelen, hogy az adott balkáni viszonyok közepette a személyiségnek a szokottnál nagyobb szerep jutott, és bármennyire tény, hogy az orosz kormánynak nem volt szerencséje bulgáriai megbízottai kiválasztásában, hogy Kaulbarsz mint botcsinálta diplomata egyéni adottságainál fogva sem volt alkalmas a rendkívül kényes és nehéz feladat sikeres ellátására — ma már könnyen belátható, hogy a pétervári kormány a legügyesebb orosz diplomata képességeit is meghaladó célt hajszolt, amikor a korábbi orosz hegemónia bulgáriai restaurálására törekedett, miközben azon ország politizáló többsége és a hatalmat gyakorlók a kivívott belső önállóság fenntartását óhajtották, nemzetközi síkon pedig — bizonyos provokatív német bíztatástól eltekintve — érdemben senki se támogatta az orosz erőfeszítéseket. Az orosz politika zavarodottsága és bizonytalankodása Battenberg távoztáig nem szűnt meg. Szeptember derekától viszont már határozott és magabiztos. A bolgárokkal szembeni kemény vonal első jelei megelőzték annak a gondolatnak a megszületését, hogy a fejedelemségbe tekintélyes személyiséget kell küldeni a cárizmus érdekeinek hathatós védelmezésére. Pétervár, látva a régens-rendszer belső konszolidálódását, az önállósulási érzés erősödését, a parlament feletti kormányellenőrzést, és leginkább attól félve, hogy Battenberget újraválaszthatják, szeptember közepén megfordította óhaját, és a nagynemzetgyűlési választások sürgetése helyett azok 10 Az orosz jegyzék = HHStA PA XV K. 103.
