Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811

812 PALOTÁS EMIL betűi érvényességének megőrzése mellett; Oroszország ottani befolyása meggyengült, Battenberg fejedelemé — akit a cár és az orosz soviniszta tábor legfőbb bulgáriai ellenfelének tekintett — megerősödött; Kálnoky külügyminiszter szerencsétlen szerbiai politikája és Milán király bűnösen könnyelmű katonai kalandorkodása ellenére az osztrák-magyar pozíciók Szerbiában nem rendültek meg — összességében tehát az erőviszonyok inkább a Monarchia javára tolódtak el, miközben a császárhatalmak szövetsége is megmaradt. De a válság — ezt mindenki sejtette — mindezzel korántsem zárult le. Második szakaszát egy régóta lehetségesnek tartott, ám bekövetkeztekor mégis nagy meglepetést kiváltó esemény indította el: Battenberg erőszakos eltávolítása a bolgár trónról.2 Az oroszbarát bolgár tisztek által 1886. augusztus 21-én végrehajtott puccs nem a kivitelezők és orosz felbujtóik által remélt eredményhez vezetett. Az önállóság hívei azonnal ellenfordulatot hajtottak végre, ennek sikere után visszahívták az elűzött Battenberget, és támogatására országos akciót indítottak. De a cártól visszatérése miatt rosszalló táviratot kapott fejedelem nem vállalta a további kormányzást a hatalmas „felszabadító" ellenében. Régenstanácsot nevezett ki, és örökre elhagyta Bulgáriát. Az augusztus végi — szeptember eleji gyors fordulatok láttán és különösen Battenberg távozta után Kálnokyt két probléma, két veszélyforrás izgatta, miként a politika iránt érdeklődő széles publikumot szerte Európában. Az egyik: hogyan alakulnak a viszonyok ezután Bulgárián belül, míg a másik: milyen lesz az orosz magatartás a bulgáriai történésekkel szemben? Az elsőt illetően a félelmek nem voltak alaptalanok. Közelinek tűnt egy polgárháború réme. Az ország kettéosztottságát a viharos fordulatok tovább mélyítették. Russzofilek és russzofóbok engesztelhetetlen ellenségekké váltak. Még izgatóbb volt, és összemérhetetlenül fontosabb a külső bizonytalansági tényező, a jövendő orosz magatartás. A döntő szóra a bolgár ügyekben igényt tartott Pétervár. De vajon beéri-e ennyivel? A legfelső szintű titkos érintkezések során a cári vezetés két szövetségese előtt határozottan tagadta az erőszak alkalmazásának szándékát. A balkáni terepen viszont az orosz diplomaták tevékenysége jogos kételyeket ébresztett a nagy keleti birodalom békeszándékai iránt. A befolyásos orosz sajtó szintén harcias hangot ütött meg. Szerte Európában mindenki azt találgatta, melyik szándék bizonyul erősebbnek. A szófiai kormány még Battenberg végső távozása előtt felhívással fordult az európai hatalmakhoz és Oroszországhoz, az előzőktől kérve egy esetleges orosz megszállás megakadályozását, az ország belső önállóságának tiszteletben tartását, míg a cárizmustól a régenstanács elismerését, az alkotmány fenntartását és új jelölt 2 Az események legteljesebb leírását adja Sz. Radev: Sztroitelite na szavremenna Balgarija, t. I, Szófia 1910, 769—835. Vö. E. C. Corti: Alexander von Battenberg. Wien 1920, 322—334.