Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 799 ben Stancsics Mihály a közcsendháboritási bűntett miatt is el lett ítélve — s ennyiben a legfőbb kegyelemben minden hatóság egyértelmű vélekedésénél fogva szinte részesítendő; az ezen bűntett legfőbb büntetési fokozata, vagyis 5 évi börtön vétetvén sinórmértékül, a 15 évi fogság 10 évre szállíttassék, s eszerint a Kir. Tábla udvari rendelet által a teendő további intézkedések végett utasíttassék". Kiegészítésképpen még megjegyzi a határozat, hogy minderről Vay olyan megkereséssel értesítse az országbírót, „hogy az elítéltnek törődött egészségű állapotját figyelembe véve, annak útján oda hatni szíveskedjék, hogy a lehető legkíméletesebb bánásmódban részesíttessék".38 Döntéséről május 1-én értesítette a Kancellária a Királyi Táblát, kiegészítésül hozzáfűzve, hogy ezen alkalmat nem tartotta célszerűnek „hivatalbóli kegyelemeszközlésre", ám anélkül foglalt így állást, „hogy jelen intézkedés által az elítéltnek jövőre nézve a kegyelem útja elzáratnék". Ugyanezen a napon külön tájékoztatta Vay Apponyi György országbírót arról, hogy mivel Táncsicsra nem találták a fejedelmi bűnbocsánatot „egész terjedelmében s feltétlenül alkalmazhatónak", a reá kirótt 15 évi súlyos börtönt „10 évi egyszerű börtönbüntetésre" szállították le. Egyúttal hivatala végzésének megfelelően felkérte őt: hasson oda, hogy Táncsics „elzárásának ideje alatt is, a körülményekkel megegyezhető kíméletes és szelíd bánásmódban részesíttessék".39 A Kancellária eljárásának, illetőleg határozatának számos jellegzetessége van. Először is: minden felsőbb felhatalmazás nélkül vállalta, hogy pontot tesz a Táncsicsügy végére. Az igazságnak valóban megfelelt az, hogy a Császári és Királyi Legfőbb Törvényszék, amelynek a január 7-i rendelet értelmében Táncsics amnesztiálásáról, pontosabban: büntetésének mérsékléséről az utolsó szót ki kellett volna mondania, magyarországi ügyekben már több mint két és fél hónapja nem volt illetékes, a szóban forgó jellegű ügyekben azonban Magyarországon a Hétszemélyes Királyi Tábla lett a jogutódja. A logikus tehát az lett volna, ha ebbéli funkcióját ez a legmagasabb magyar igazságszolgáltatási fórum, nem pedig politikai orgánum gyakorolja, még akkor is, ha ez időveszteséggel jár. Azután: A Kancellária elzárkózott attól, hogy Táncsics számára egyéni kegyelmet kezdeményezzen, holott erre — indoklásával ellentétben — éppen az általános amnesztiával kapcsolatban kínálkozott a legmegfelelőbb alkalom. Valójában, az Apponyi által kifejtett okból, nem is akarta a Kancellária, hogy Táncsics a közeljövőben szabadsághoz és ezáltal — tollhoz jusson. Ugyancsak elvetette a bírói közegek azon álláspontját is, hogy mivel Táncsics halmazati büntetését a felségárulás két alnemére és a közcsendháborításra, azaz valójában három cselekményre alapozták, az amnesztia értelmében a reá kirótt rabság idejét az amnesztia hatálya alá vont két bűntett mindegyikének — tehát az egyik felségárulásinak is — beszámításával 38 A Pesti Országos Főtörvényszék március 28-i előterjesztésének eredetijét és a Kancellária április 18-i ülésének jegyzökönyvét ld. MOL, MKUK Általános iratok (D 189), VI. P/2 1861:4461. 34 A Királyi Táblához intézett tájékoztatás uo., az Apponyinak küldött levél: MOL, Országbírói Hivatal Elnöki iratai (O 125), 1861:328.
