Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767

TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 797 ítéletek világos tartalmánál fogva nem csak a m.é. October 20-a előtt fennállott kormányrendszernek megváltoztatására, hanem egyszersmind Magyarországnak az Austriai birodalom kapcsátóli elszakítására volt irányozva", az ő „bűnös cselekvőségének egy része a . .. legmagasabb kegyelmezésnek határán kívül esik", reá tehát a közbocsánat annyiban nem alkalmazható, amennyiben „cselekvősége" Magyarország elválasztását célozta a birodalomtól. Aligha lehetett könnyű a főtörvényszéknek mindezt leírnia. De nem tehetett mást, hiszen az ügyben hozott saját korábbi ítéletének — bármikor fejére olvasható — indoklása szólt volna ellene. A továbbiakban azután kifejti az előterjesztés azt, amit a főtörvényszéknek, ha a január 7-i amnesztia-rendeletet helyesen értelmezi, már korábban képviselnie kellett volna. Érdemes a vonatkozó szöveget — bürokratikus nyelvezete ellenére is — egész terjedelmében idézni: „Minthogy azonban Stancsits Mihály bűnös cselekvőségének a többi, a b.t.k. 158-ik §-a b.) pontja és 65-ik §-a a.) pontja alá eső része a т.е. October 20-án (sic!) előtt fennállott kormányrendszer ellen volt csak irányozva, és e részbeni cselekvősége csakugyan a többször említett megkegyelmezés alá esik, minthogy továbbá a Stancsits Mihály ellen kiszabott büntetés a b.t.k. 34-ik §-ának,36

tehát annak figyelembe vételével, hogy ellene több, különösen a felségárulási és közcsendháborítási bűntettnek, és az előbbi bűntett kettős qualificatiójának összetalálkozása mutatkozik, mondatott ki, odajárul ezen kerületi főtörvényszéknek további alázatos véleménye, miszerint tekintve azt, hogy Stancsics Mihály bűnös cselekvőségének a b.t.k. 58-ik §-a b) pontja, és 65. §-a a) pontja alá tartozó részei a többször említett legmagasb megkegyelmezés alá esnek, s ennélfogva az azellen kimondott büntetésnek nagyobb és a most említett bűntetteknek mintegy megfelelő része elengedettnek tekinthető, a még büntetendőül felmaradt és a btk 58-ik §-a c) pontja alá eső cselekvőségének egy részével az aránylag az ő egész cselekvőségének büntethetőségét tekintőleg kiszabott 15 évi súlyos börtön büntetés leszállítható volna." E kacifántos fogalmazással a főtörvényszék azt a nézetét fejezte ki, hogy Táncsics annak idején halmazati büntetést kapott, rabsága időtartamának megállapításakor három bűncselekményt számítottak fel neki, noha közülük kettő azonos jellegű, most, hogy közülük kettőre érvényes a közkegyelem, e kettő miatt kirótt részbüntetések összege, amely viszont a 15 esztendőnek nagyobb hányadát jelenti — az összbüntetésből levonandó és elengedendő. Ám a főtörvényszék nem állt meg ezen a ponton. Nem egyenesen kimondva, de a sorok között célzott arra, hogy szíve szerint való lenne, ha Táncsics az amnesztiarendelettől függetlenül is kegyelemben részesülne. Ezért nemcsak azt minősítette eldöntendő kérdésnek, hogy Táncsicsot a január 7-én kihirdetett „közbocsánat kedvezménye illeti-e? és miképp?", hanem azt is, hogy az elítélt „az itt említett 36

E paragrafus szerint ha egy bűnöző több olyan bűncselekményt követ el, amelyek az adott vizsgálat és megítélés tárgyai, akkor azon bűncselekmény szerint büntetendő, amelyikre a keményebb büntetés van előirányozva, tekintettel azonban a többi bűncselekményre is.