Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
794 VARGA JÁNOS El kell ismerni, hogy Kossalkó pontosabban, szellemének és tartalmának megfelelőbben értelmezte az amnesztia-parancs hatályát, mint az értelmezésre hivatalból köteles, érintett igazságszolgáltatási közegek. Hiszen Ferenc József sem a dinasztia elűzésének, sem a Magyarország függetlenítésének szándékát tárgyazó bűntettekre nem adott kegyelmet, márpedig Táncsics а ВТК с.) pontjába ütközően ezeket is elkövette. Kossalkó nézete így ellenkezett saját hatósága: a Pesti Országos Főtörvényszék elnökségének, sőt a főállamügyésznek álláspontjával is. Ugyanakkor mégsem volt teljesen helytálló a szakvéleményben levont végkövetkeztetése. Nem, mert ő meg a másik véglet felé hajolt el: mindössze Táncsics csendháborítási bűntettét minősítette a közbocsánat alá eső cselekménynek, csak emiatt — és ennek arányában — tartotta jogszerűnek a 15 év csökkentését. Pedig az uralkodó amnesztia-parancsa a felségárulás azon alnemére is — illetőleg csak — vonatkozott, amelynek tárgya a kormányrendszer megváltoztatására irányuló tett volt. Táncsicsot ebben is, meg a harmadik alnemben is — összesen tehát kettőben — bűnösnek találták, és a bíróság e körülményt a büntetés mértékének meghatározásakor — természetesen sülyosbítólag — ugyancsak figyelembe vette. Kifejezte ezt többek közt az a tény, hogy az ítélet nem általánosságban hivatkozott az 58. §-ra, hanem szükségesnek tartotta annak b.) és c.) pontjait külön-külön felemlíteni, holott az ugyancsak több alpontra tagolódó 65. § esetében mellőzte az ilyen részletezést. A „halmazati" büntetés tehát, amelyet Táncsics kapott, nem a 65. és általában az 58. §, hanem a 65. § meg az 58. §-nak b.) és c.) pontja alapján állt össze. A közbocsánat helyes és korrekt alkalmazása így azt kívánta volna, hogy a Táncsicsra szabott büntetés ne csupán a közcsendháborításért kirótt, hanem azon időrésszel is rövidüljön, amelyet az 58. § b.) pontjába ütköző cselekményért kapott. Ez ellen még az sem hozható fel, hogy ha súlyosabb bűncselekmény nem esik közbocsánat alá, akkor a vele halmazatban álló kisebb büntetés sem engedhető el. Hiszen az adott esetben a különnemű bűncselekmények egyikét — a kisebb beszámítás alá vont közcsendháborításit — maga Kossalkó is egyértelműen amnesztiálandónak tekintette, az egynemű, de két külön alnemet jelentő bűncselekményre pedig а ВТК nem eltérő fokozatú, hanem ,,-tól -ig" azonos megtorlást irányzott elő. Kossalkó a szakszerűség követelményének is eleget akart és vélt tenni, de annak látszatát is kerülni kívánta, hogy mindenfajta humanitárius szempont hidegen hagyja. Egyúttal a megváltozott rend hü szolgájának igyekezett feltüntetni magát Apponyi előtt, amikor végjavaslatában a napi politikai érdeknek ugyancsak szerepet adott. így született meg indítványa, mely szerint Táncsics a felségárulási bűncselekmény tekintetében egyáltalán nem vonható a közbocsánat alá, de az adott körülmények azt tanácsolják, hogy olyan kegyelemben részesüljön, amely bizonytalan időre szóló internálással, pontosabban: rendőri felügyelet alá helyezéssel azonos. Apponyi megtárgyalta Kossalkó állásfoglalását ifjú gróf Mailáth György főtárnokmesterrel, majd február 4-én — Kossalkó leveleinek mellékelésével — tájékoztatta Vayt saját nézeteiről, amelyeket a főtárnokmester mindenben osztott. Az országbíró Kossalkó véleményének első részét maradéktalanul magáévá tette. Leszögezte, hogy Táncsicsnak a perben vád tárgyává tett röpiratai „kétségtelenül a
