Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
784 VARGA JÁNOS mivel az ugyancsak lefogni tervezett Pápayt a saját lakásán többször is hiába keresték, március 14-ének 15-ére virradó éjszakáján egész természetességgel kopogtattak Táncsicséknál, és hajnali 4 óra táján mind Táncsicsot, mind a nála rejtőzködő Pápayt fogságba hurcolták. A rendőrség megkísérelte, hogy összeesküvő szervezkedés bűnügyét eszkábálja össze. Ennek lehetőségét azonban korlátozta az a körülmény, hogy letartóztatásuk idején a befogottak jórészt idegenek voltak egymás számára: Pápay csak 5, Hindy Kálmán és Árpád, továbbá Kaas csupán 3—3, Táncsics mindössze 1 társát ismerte, Rab és Dravetzky pedig futólag is csak 1-1-gyel találkoztak a többiek közül. A vizsgálat során Rab, Kaas, Dravetzky és a Hindy testvérek kitartottak korábbi vallomásaik mellett, Pápay viszont nemcsak azt ismerte be, amit az íráspróba egyébként is rábizonyított, hogy az „Ifjú barátim" című felhívás az ő kézírása, hanem azt is, hogy a kiáltványt ő adta át terjesztésre Rabnak, sőt, noha a másik két anyagot nem az ő kézírásában találták meg — feltehetően Táncsics mentése végett — vállalta mindhárom kézirat szerzőségét! A hatóságok azonban ez utóbbit nem fogadtán el ténynek. De az utolsónak kihallgatott Táncsics sem engedte, hogy más vagy mások bűnhődjenek helyette. Igaz, első kihallgatásai alatt ő is tagadott. De értesülve Pápay önzetlen eljárásáról, bár a lefoglalt corpus delicti-k egyike sem az ő kezeírása volt, mindhármat a saját alkotásának ismerte el, amikor — nem egyszerre, hanem egymást követő kihallgatásain — sorra eléje tárták őket. Pedig számolnia kellett azzal, hogy az 1860. március 15-én lezajlott és emberhalált is követelő demonstráció szellemi előkészítésében e röpiratoknak — legalábbis részleges — szerepet tulajdoníthatnak. A rendőrségi vizsgálat befejezése után a pesti főállamügyészség 1860. május 8-án elrendelte a különleges bírói eljárást, egyszersmind a vizsgálati fogságból — Táncsics kivételével — elengedett foglyok újbóli letartóztatását. Az intézkedés alapjául az „Előszó és tartalom", a „Forradalmi Katekizmus" és az „Ifjú barátim" című kéziratok, illetőleg a gyanúsítottaknak ezek terjesztésével kapcsolatos ténykedése szolgált.2 0 Az ügyészség Táncsicsot, Pápayt, Kaast és Draveczkyt felségárulás, Rabot és a Hindy testvéreket felségárulásban való részesség bűntettével vádolta, illetőleg az előbbiek cselekedeteit а ВТК 58., az utóbbiakét annak 61. §-ába ütközőnek minősítette. 20 Az első egy részét Táncsics még föld alatti rejtekében irta „Hét nemzetiség szövetsége" címmel, majd amnesztiálása után fejezte be; mivel idegen nyelvű és többször tervbe vett publikáltatása nem sikerült, kéziratos másolatok formájában kívánta közkinccsé tenni. Lerövidítette hát, és az új változatot „Előszó és tartalom" címmel Pápaynak adta át letisztázásra, de azzal az egyébként bevált számítással, hogy Pápay továbbítás céljából másolatot is készít róla. Ugyanígy járt el az „Ifjú Barátim"-mal, amelyet szintén Pápayval másoltatott le, és amely nem volt egyéb, mint a Pesther Zeitung egy 1849-ben megjelent magyarellenes cikkének bevezetéssel ellátott fordítása. E két írás már kéz alatt terjedt, amikor a „Forradalmi Katekizmus" készült; ennek másolását szintén Pápay végezte el. — Minderre ld. Táncsics Mihály: Életpályám III. kiad. Bp., 1885, 133., 147. és 156—157.
