Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 783 tanulója volt. Dravetzky a fiü holmijai közt egy „Előszó és Tartalom" című kéziratra akadt, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy illegális röpiratról van szó. Szövege ugyanis arra szólította fel a magyarokat, lengyeleket, olaszokat, cseheket, románokat és szerbeket, hogy szövetkezzenek az uralkodó fejedelmek igájának lerázására, és függetlenségüket — ha kell — fegyverrel is küzdjék ki. Dravetzky politikai lojalitásból is, meg a fiára esetleg hátrányos következmények elkerülésének szándékától is vezetve, a kéziratot beszolgáltatta a rendőrségnek. Worafka Ignác rendőrtanácsosnak, a pesti rendőrség irányítójának emberei nem tétováztak: apja várakozása ellenére és meglepetésére az ifjú Draveczkyt ugyancsak őrizetbe vették. A fiatalember azt nem ismerte be, hogy a kézirattal bármit is kezdett volna, eredetét illetően azonban tudott némi útbaigazítást adni. Leírása alapján jutott el a rendőrség Hindy Árpád 17 éves gimnazistához, akiben Dravetzky felismerte azt a fiút, aki jelen volt, mikor a kéziratot a Pilvax közelében egy másik fiatalembertől kapta. Szinte rögtön kiderült az is, hogy ez utóbbi nem más, mint a Hindy fiú 19 éves Kálmán nevű bátyja, a pesti egyetem harmadéves joghallgatója. A náluk tartott házkutatás eredménytelenül végződött. Hindy Kálmán pedig azt állította, hogy a kéziratot — tartalmának ismerete nélkül — olvasásra adta át Draveczkynek, eredetéről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. A rendőrség most rávetette magát az újabb nyomra. A szálak mind Rab, mind Draveczky ügyében a Pilvax tájára vezettek, Hindy Kálmán folytán pedig a joghallgatók kerültek a nyomozók érdeklődésének előterébe. Szemügyre vették Hindy baráti körét, és nem volt nehéz megállapítani, hogy ő főleg két egyetemista társával áll közelebbi viszonyban : az egyik a 18 esztendős lontói születésű báró Kaas Ivor elsőéves, a másik a Tatáról származó 22 esztendős Pápay Ignác harmadéves joghallgató. Kaas már korábbról vörös posztónak számított a rendőrség előtt. Amikor az evangélikus zsinatnak 1859-ben történt betiltása miatt tüntetés robbant ki, a rendőrség Kaast is őrizetbe vette, az egyetemisták küldöttségének nyomatékos fellépésére azonban jobbnak találta szabadon engedni. Most Hindy Kálmánhoz fűződő barátságát találta indoknak ahhoz, hogy kihallgassák, ennek tartama alatt pedig lakásán „motozást" végezzenek. Worafkáék szimata jónak bizonyult: Kaasnál egy újabb — immár harmadik — lázitónak minősülő kéziratra találtak, amely „Forradalmi Katekizmus" címmel éles támadást tartalmazott a fennálló kormányrendszer ellen, és az ország feladatául az osztrák birodalomtól, valamint a Habsburg-háztól való végleges és forradalmi úton történő megszabadulást tűzte ki! Kaast persze, noha a szöveget nem ő, hanem három idegen, egymástól is különböző kéz vetette papírra, a Katekizmus hozzákerülésének mikéntjéről pedig mit sem vallott, azonnal — 1860. március 10-én — letartóztatták. Még nagyobb fogást eredményezett Pápay figyeltetése. A rendőrség hamarosan megbizonyosodott arról, hogy Pápay többször is megfordult egy Tömő utcai házban, amelynek lakója nem más, mint a Világos után halálra ítélt, jelképesen fel is akasztott, majd a közbejött amnesztia révén a mindennapi életbe rejtekhelyéről ismét visszatért Táncsics Mihály, 1848—49 forradalmár és függetlenségi politikusa! Ezért a zsandárok,
