Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus 3
A MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS EGYHÁZ ÊS A FASIZMUS 7 Actio Catholica megbízásából Közi-Horváth József győregyházmegyei pap, az AC országos titkára mindenki számára érthető népies nyelven foglalta össze az enciklika elítélő állásfoglalását „Nemzetiszínű pogányság" című füzetében.13 Ezt a brosúrát összesen több mint egymillió példányban terjesztették az egyház és intézményei. A katolikus kritika a nácizmus vallástalanságát kifogásolta, és mint újpogányságot marasztalta el. A Rosenberg által a huszadik század új vallásaként megfogalmazott faj- és vérmítoszt állították a bírálat középpontjába. Közi-Horváth ugyanakkor a fasizmus egyházellenességét átmeneti jellegűnek, félreértésnek állította be. Az újpogányság elleni fellépés valláserkölcsi érveit szolgáltatta Nyéki (Klemm) Kálmánnak, a budapesti Központi Szeminárium fiatal paptanárának két munkája: az 1937-ben megjelent „Kereszténység vagy faji vallás'44 és az 1941-ben kiadott „Vallás és faj" című könyve.1 5 Maga a katolikus püspöki kar 1937-ig hivatalosan nem foglalkozott a nácizmussal, illetve a hazai nyilasokkal. Az 1937—38 folyamán kibontakozó nyilas mozgalom azonban elkerülhetetlenné tette az állásfoglalást. Az 1937 őszi konferencián meglehetősen felemás határozat született: „A mai politikailag forrongó időkben szükséges, hogy papjainkat a szélsőségektől (pl. nyilasmozgalom) óvjuk. De szükséges, hogy egyes katolikus lapok is tapintatra és mérsékletre intessenek ilyen mozgalmakkal kapcsolatosan egyházi személyek magatartásának bírálatában."1 6 A sommás határozatból kitűnik, hogy katolikus papok is részt vettek a nyilas mozgalmakban, de ezt a püspökök nem tartották kívánatosnak. Ugyanakkor helytelenítették a haladó, antifasiszta katolikusok fellépését is a nyilasok, pontosabban a velük tartó egyháziakkal szemben. (A mérsékletre intés elsősorban a Korunk Szavának és a körülötte gyülekezőknek szólt.) Az 1930-as évek derekától a katolikus egyház által támogatott keresztény párt perifériára szorulását a különféle legitimista, agrárius-konzervatív és egyéb ellenzéki katolikus irányzatok koncentrálásával igyekeztek ellensúlyozni. Ezek a csoportok a keresztény világnézeti alapról, de más-más úton kerestek válaszokat az 1930-as évek első felének gazdasági, társadalmi és politikai ellentmondásaira. Általában abban is egyetértettek, hogy elképzeléseiket a kormányzati politika ellen-alternatívájaként kell megfogalmazniuk. Már 1929-ben Keresztény Ellenzék néven Friedrich István régi párthíveiből új, de a fővárosra korlátozódó pártot alakított. 1933-ban pedig egy régi legitimista keresztényszocialista pap-képviselő, Griger Miklós plébános alakította meg a Nemzeti Legitimista Néppártot, amely élesen náci- és németellenes programot 13 Bp. 1937. Actio Catholica kiadása. 14 Bp. 1937. Stephaneum kiadása. 15 Bp. 1941. Szent István Társulat kiadása. Lásd ezekről Beresztóczy Miklós: A magyar katolicizmus harca a nemzetiszocializmus ellen. In: Meszlényi Antal szerk.: A magyar katolikus egyház és az emberi jogok védelme. Bp. 1947. 9—21. 16 Esztergomi Prímási Levéltár (tovább: EPL), Püspökkari konferenciák jegyzökönyvei (tovább: Ppki jkv.) 1937. október 21. I. pont. A püspökkari konferenciák tanulmányunkban hivatkozott napirendi pontjait teljes terjedelemben publikáltuk A püspöki kar tanácskozásai 1919—1944 című. Bp. 1984. kötetben. Szerk.: Gergely Jenő.
