Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
780 VARGA JÁNOS visszacsatolt Vajdaság és Bánság bíróságainál ugyancsak a Magyar Kancelláriának kell eljárnia. A Kancelláriához érkezett kézirat szerint Ferenc József „kegyelmesen" elhatározta, hogy a magyar királyság bíróságainál mindazon még folyamatban levő vizsgálatok, amelyeket 1859. január elseje és a jelen hirdetmény kibocsátása közt a ВТК 58—66., 68—75., 81., 279—300. és 302. §-aiban megjelölt bűncselekmények és vétségek, vagy azok támogatása miatt indítottak, mindazon esetekben, amikor a bűncselekmény tendenciája pusztán az október 20-a előtt fennállt kormányzati rendszer megváltoztatására irányult, beszüntetendők, az olyan esetekben pedig, amelyeknek csupán van ilyen vonatkozásuk, ha a büntetővizsgálat tárgyát még más törvénysértések is képezik, e vizsgálat csak az utóbbiakat illetően folytatandó. Ha pedig a fenti büntettek és vétségek miatt már jogerős ítélet van érvényben, vagy ha az ezirányú vizsgálat folytán az elmarasztalás mindössze а ВТК 212—214. §-aiban konkretizált kihágások miatt következett be, akkor — olvasható a leiratban — az uralkodó az elítéltek büntetésének hátralevő részét kegyelemképpen elengedi, egyszersmind elrendeli, hogy olyan esetekben, amikor az ítélet büntetésre méltó egyéb cselekményekre is vonatkozik, a legfőbb törvényszék határozzon a kiszabott büntetés kellő mértékű csökkentéséről. Az Igazságügyminisztériumhoz küldött leirat e szervet megbízta még, hogy e rendelet végrehajtásánál gondoskodjék az Erdélyi Kancellária, valamint a Horvát-Szlavón Udvari Kormányszék kellő egyetértéséről. A Vaynak címzett kézirat nem tartalmazott hasonló kikötést, következésképpen a „Magyar Királyság"-ot illetően teljesen saját hatáskörben kellett a Kancelláriának intézkednie.15 Ferenc József cseppet sem bizonyult nagyvonalúnak. Nem tudta rászánni magát, hogy akár a személyét, akár birodalmának egységét büntetőjogilag érintő cselekedetekre — ha csak részlegesen is — a feledés fátylát borítsa. Megmaradt a közbocsánatnak igazságügyi minisztériuma által indítványozott keretein belül: teljes egészében Lasserék előterjesztését tette magáévá, és még olyan szerény mértékben sem állt rá annak bővítésére, amilyent Vayék kívánatosnak tartottak. Az amnesztia ügyében az osztrák minisztériummal szemben a magyar főhatóság lett a vesztes: előterjesztését az uralkodó azzal küldte vissza, hogy az ügyet elintézte a január 7-i legfelsőbb kézirat. A legfelsőbb kéziratot 1861. január 10-én napirendjére tűző Kancellária tanácsülésen az ügyet referáló Balogh udvari tanácsos eredetileg olyan utasítást javasolt az immár hatra szaporodott magyarországi országos főtörvényszékek16 elnökségeinek leküldeni, hogy az elnökség „a politicai elítéltekről felterjesztett és visszazárt kimutatásokat a hiányzó adatokkal kiegészítvén, azoknak teljes tanácsülés-15 A Vayhoz intézett legfelsőbb kézirat eredetijét, valamint az Igazságügyi Minisztériumhoz küldött rendelet másolatát Id. uo. VI. P/2 1861:240. 16 A hatodik a megszüntetett és Magyarországhoz visszacsatolt Vajdaság-Bánság Temesvárott székelő főtörvényszéke volt.
