Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 781 ben leendő pontos átvizsgálását eszközölje, és ennek alapján azon jogszerű ítéletekkel elmarasztalt egyéneket, melyek a bűnbocsánat kedvezményében részesülőknek tekintethetnek, lehető legrövidebb idő alatt javallatba hozza". Balogh a Pesti Főtörvényszékhez intézendő leiratba még azt is bele kívánta foglaltatni, hogy a „felségárulás miatt elítélt Dobak Imre és Táncsics Mihály bünperei külön jelentéssel felterjesztendők". Ők ugyanis halmazati büntetést kaptak, mert Dobak felségárulása köztörvényes, Táncsicsé az amnesztia hatálya alá nem tartozó politikai bűntettel is párosult. Az ülés azonban módosította Balogh leirattervezetét. A január 7-i uralkodói leirat ugyanis csak azokat az ügyeket parancsolta a Legfőbb Törvényszékhez felterjeszteni, amelyekben az amnesztia-rendelet értelmében a büntetés mérsékléséről kellett dönteni; minden más esetben arról kellett a Kancelláriának, illetőleg az Igazságügyminisztériumnak intézkedni, hogy a közbocsánat hatálya alá eső elítéltek haladéktalanul szabadlábra kerüljenek. Ezért az ülés határozatából az a rendelet ment minden egyes főtörvényszéki elnökséghez, hogy az a legfelsőbb rendelkezés „azonnali foganatosítását, illetőleg a kérdéses vizsgálatok megszüntetését, a megkegyelmezett vizsgálati foglyok és elítéltek rögtöni szabadon bocsátását eszközölje, azon elítélteknek bűnpereit pedig, akiknek büntetési idejét a legfelsőbb kézirat végszakasza értelmében leszállítani kelletik, a legfőbb törvényszékhez felküldje". Ennek megfelelően a Kancellária „további eljárás végett" az illetékes fórumoknak visszaküldte a felterjesztett kimutatásokat, a Pesti Országos Főtörvényszéknek pedig Bovánkovics beadványait is. Öt nappal később a Kancellária — fontosnak tartva az amnesztia mielőbbi végrehajtását — újabb tanácsülési határozat alapján felszólította az összes főtörvényszéket, hogy a január 7-i legfelsőbb kézirat folytán „eszközlöttekrőli jelentését hova hamarébb felterjessze".1 7 Ám hetekbe telt, amíg mind a hat főtörvényszék beszámolója megérkezett, ezért a Kancellária csak 1861. április 25-i tanácsülésén zárhatta le tudomásulvétellel az ügyet. A revideált kimutatások szerint a pozsonyi főtörvényszék területén 9, az eperjesién 485, a sopronién 33, a temesvárién 29, a nagyváradién 124, a pestién több mint 44, összesen tehát alig valamivel több mint 724 személy részesült teljes bűnbocsánatban.1 8 A 724 érintett közül 309-nek büntetését engedték el, 415 esetében pedig a vizsgálatot szüntették meg. Mind az elítéltek, mind a vizsgálat alatt állók zöme — együttvéve82%-a — olyan parasztok közül került ki, akik ellen a birtokrendezésekkel kapcsolatban elkövetett különféle vétségek miatt indult eljárás. A szabadlábra 17 A január 10-i és 15-i kancelláriai tanácsülés jegyzökönyvei, valamint a határozatok folytán kiadott rendeletek fogalmazványai: MOL. MKUK, Általános iratok (D 189), VI. P/2 1861:240. '* Azért több. mert a miskolci törvényszék elmulasztotta a főtörvényszék tájékoztatását, annak adatai tehát nem szerepelnek az összesítőben.
