Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 779 büntetendő politikai törvényszegést követtek el, egyáltalán nem mentesülnének az egyébként megérdemelt fenyíték alól. Ily körülmények közt és — hangsúlyozza a Kancellária — tekintettel arra, hogy az utóbbi típusú politikai vétségek miatt elítélt személyek megkegyelmezésére, valamint az ilyen jellegű ügyekben még elintézetlen vizsgálatok beszüntetésére vonatkozó kérések egyre gyakoribbak, a további bizottsági tárgyalásoktól el kellene állni. Ehelyett a fenti alapelvek olyan szélesítését hozza javaslatba, hogy azok a személyek is részesüljenek közkegyelemben, akiket — tekintet nélkül a közben megváltozott kormányrendszerre — bármilyen politikai vétségért hathavi vagy ennél kisebb idejű fogságra ítéltek a bíróságok. Feltételezhető ugyanis, hogy — és ez a Kancellária legfőbb érve — ilyen csekély büntetés esetén a bűncselekmény nem különösebb jelentőségű. Hasonlóképpen közkegyelem alá vonandóknak véleményezi a Kancellária azon törvényszegések vétkeseit, akik ellen a legfelsőbb bűnbocsánat tárgyát képező büntettek egyikének vagy másikának vádjával még csak megindult a vizsgálat, amely vizsgálatot az Igazságügyminisztérium októberi rendeletére az eljáró közegek egyébként fel is függesztették. A fenti elvek alapján kérte az uralkodót a Kancellária: amnesztia-parancsával az előterjesztésben megjelölt bűncselekményekért elítélteknek és bírói vizsgálat alatt állóknak egyaránt kegyelmezzen meg, a Kancelláriát pedig hatalmazza fel arra, hogy az elkészített kimutatásokat teljes szigorral és lelkiismerettel pontosan megvizsgálhassa, majd azon személyeket, akik e vizsgálat alapján a közbocsánat alá esők egyik vagy másik kategóriájába tartozóknak bizonyulnak, bűnfeledésben részesíthesse. A felségelőterjesztéshez, amelyet Vay saját kezűleg írt alá, mellékelte a Kancellária a kiadásra javasolt legfőbb kézirat tervezetét is.1 4 Közben az Igazságügyminisztérium ugyancsak benyújtotta a maga amnesztiajavaslatát. Ez kizárólag a Khoss-féle alapelveken nyugodott, azzal a kiegészítéssel, hogy az eljárást is megszüntetni véleményezte azokban az ügyekben, amelyekben az október 20-a előtt uralkodó kormányrendszer megváltoztatásának szándéka vagy kísérlete volt a vizsgálat tárgya. Az is kiderült, amit a Kancellária korábban is természetesnek tartott, hogy Lasserék csupán Horvát-Szlavóniában, Erdélyben és a Vajdaságban érvényesítendő hatályú felségelőterjesztést fogalmaztak. Ferenc József érdemi vonatkozásban, mindkettőre azonos tartalommal, két legfelsőbb kézirat formájában adta meg 1861. január 7-én a választ. Szövegük csupán annyiban tért el egymástól, hogy a Vayhoz intézett a „Magyar Királyság" bíróságai, az Igazságügyminisztériumnak küldött pedig a „Horvát-Szlavón Királyság" és „Erdély Nagyfejedelemség" illetékes fórumai előtt megfordult bűncselekményekről szólt. Ez egyértelműen jelezte, hogy a továbbiakban az időközben Magyarországhoz 14 A december 22-én kelt felségelöterjesztés tisztázata uo. VI. P/2 1861:239. — A tisztázat azért került a Kancellária irattárába, mert Ferenc József az előterjesztés hátlapjára vezette rá 1861. január 7-én kelt válaszát: „Erledigt sich durch Mein Handschreiben vom heutigen Tage."
