Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 775 egyaránt azt tanúsítják, hogy „foganatos eredményt egyedül az állami és jogi viszonyokat törvényesen szabályozó hatalomtól eredő országos intézkedés szülhet".9 A főügyész burkoltan — és a Kancelláriához feltehetően befutó javaslat megelőző véleményezése formájában — azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy az igazságszolgáltatásban beállott zavar csak a törvénykezés egészének átfogó átalakításával, ennek keretében vagy ezzel együtt a politikai ügyekre tervezett amnesztia kihirdetésével oszlatható el. Ennek hangsúlyozása egyszersmind a megfelelő intézkedések meghozatalának sürgetése is volt. De még csaknem két hétig kellett várakoznia, amíg a Kancellária válaszképpen valamennyi főtörvényszékhez megküldte az uralkodó 1861. január 7-én kelt amnesztia-rendeletét, amely ha az igazságszolgáltatás egészére nem is, de a politikai közbocsánat tárgyával összefüggő kérdések eldöntéséhez vezérfonalul szolgálhatott. Közismertek annak a politikai válságnak különféle eredetű okai és körülményei, amelyet a Habsburg-birodalom 1859—1860-ban élt át, és amelynek fokozódása 1860-ra azt eredményezte, hogy az állam vezető körei a belső feszültség maximális csillapítása végett a neoabszolutista kormányzati formának legalább részleges feladását tanácsolták az uralkodónak.1 0 Ennek konzekvenciáit még a rendszermódosítás előtt levonta a birodalmi igazságügyminisztérium is. 1860. szeptember 4-én és 16-án azzal a véleménnyel küldte át az 1860. augusztus 20-án — Szent István napján — Magyarország számos helységében lezajlott tüntetések aktáit a rendőrminisztériumhoz, hogy ezen események büntetőjogi vizsgálatának megindításától most már el kellene tekinteni. Álláspontját ^tzzal indokolta, hogy a magyarországi viszonyok alakulása folytán egy utólagos közbelépés inkább csak az izgatottság növekedéséhez vezetne, mégpedig anélkül, hogy a kormány tekintélyt szerezhetne magának. A rendőrminisztérium azonban több mint egy hónapig elfektette az igazságügyiek átiratát, akik viszont időközben a minisztertanácsban is szóba hozták a politikai közbocsánat ügyét, a diplomát követően pedig október 25-i rendeletével Lasser megkezdte annak előkészítését is. A Diploma publikálása után — október 26-án — a rendőrminisztérium képviseletében végre gróf Agenor Goluchowski is, aki közben államminiszter lett, „a változó körülményekre és az újonnan kiadott legfelsőbb intézkedésre" való tekintettel, csatlakozott az igazságügyminisztérium nézetéhez, és ez adott Lassernek szabad utat a már tárgyalt október 28-i pótrendelet kibocsátására. A Diplomával egyidejűleg kancellárrá kinevezett Vay Miklós 1860. november 4-én értesítette Lassert a Magyar Királyi Udvari Kancellária megalakulásáról. Az igazságügyminiszter viszont november 9-én nemcsak októberben kiadott, a közbocsánatot illető rendeleteinek, Goluchowski nyilatkozatának és a cseh országos főtörvényszék azon tájékoztatójának másolatait küldte meg Vaynak, amelyben az utasítást kért arra, hogy mi legyen a nagyváradi országos törvényszék által rendzavarásért elítélt és Budweisbe internált Sárosy Gyula íróval. Egyszersmind 9 Uo. VI. P/2 1860:2215. 10 Az ehhez vezető utat részletesen ismerteti Szabad munkájának bevezetője. 7—76.
