Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
776 VARGA JÁNOS hangot adott azon nézetének is, hogy mivel kívánatosnak tűnik a fenti kérdéskörben előterjesztendő javaslatokat Magyarország, Erdély, a Vajdaság és Horvát-Szlavónia vonatkozásában azonos alapelvekre építeni, tegye meg a szükséges előkészületeket ezen alapelvek meghatározásához, hogy azután a tárgy miniszteri konferencián napirendre kerülhessen. Annak eldöntését, hogy nem lenne-e célszerű a kérdésről az érintett központi szervek valamelyikénél vegyesbizottság formájában előzetes megbeszélést tartani, Vay belátására bízta. Közölte azt is, hogy ha Vay a Magyar Kancellárián óhajtja a tanácskozást, akkor az igazságügyminisztérium erre Khoss osztálytanácsost küldi ki. Abban az esetben viszont, ha Vay az értekezés helyéül az igazságügyminisztériumot választja, akkor jelölje ki névszerint azt a bizalmi emberét, aki a Kancelláriát a doktor lovag Ilye-Glunek osztájyfőnök elnöklete alatt lebonyolítandó konferencián képviselni fogja. Vay november 11-én kancelláriai ülésen tárgyaltatta meg Lasser átiratát. Ennek eredményeképpen a Kancellária Lasser rendeleteit a főtörvényszékektől felkért jelentések beérkezéséig is tudomásul vette. Némileg meglepő viszont, hogy miképpen reagált az igazságügyminiszter indítványaira. Lasserhez még e nap kelt átiratában Vay leszögezte: tökéletesen egyetért azzal, hogy a politikai bűncselekmények miatt elítéltek megkegyelmezésére, vagy a hasonló jellegű vizsgálatok beszüntetésére készítendő felségelőterjesztésnek az összes szóban forgó országot illetően egységes alapelveken kell nyugodnia, valamint azzal is, hogy ezeket leggondosabban egy vegyesbizottsági ülésen lehetne meghatározni. Ennek ellenére, noha az előzetes értekezésre a Kancelláriát megfelelőbb helynek találja, arra kéri Lassert; utasítsa Khosst, hogy vállalja el mind az alapelveket, mind a hatályuk alá vonandó kategóriákat összegező javaslat megtételét. E kérés indokaként arra hivatkozott, hogy az Igazságügyminisztériumnak — eltérően az alig egy-két hete működő Kancelláriától — több ízben is módja volt őfelségétől hasonló amnesztiát kérni, tehát e téren nagyobb a gyakorlata. Hozzáfűzte Vay ugyanakkor, hogy a még hiányzó eperjesi, nagyváradi és pozsonyi kimutatások beérkezése után természetesen meghívja Khosst a Kancellária ülésére.11 Tagadhatatlan, hogy előkészített anyag alapján gyorsabb és egyszerűbb mindenféle megállapodás. De ennek összeállítását Vay csupán az átiratában megjelölt okból hárította át az Igazságügyminisztériumra? Vagy bizonyos óvatosság is szerepet játszott abban, hogy kitért a konkrétumok részletezése elől? E kérdésre a későbbiekben történtek sem adnak felvilágosítást. Khoss mindenesetre már november 23-án eleget tett a ráruházott feladatnak, és írásban summázta mindazt, amit szerinte a minisztertanács által előterjesztendő kegyelmi javaslatnak tartalmaznia kell. Abból indult ki, hogy amnesztiakérésre azok az október 20-i legfelsőbb kéziratok szolgáltattak alkalmat, amelyek újrarendezték Magyarországnak és hajdani társországainak alkotmányviszonyait. Ebből kifolyóan csupán olyan tettek büntetésének elengedése kérhető, amelyeknek tendenciája pusztán 11 Lasser eredeti átiratát, Goluchowski értesitvényének másolatát, a Kancellária jegyzőkönyvének és Vay november 11-i válaszának fogalmazványát ld. MOL., MKUK Általános iratok (D 189). 1860:256.
