Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767

TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 769 amelyeknek részesei erőszakkal szállnak szembe bármely felsőbbséggel, azaz hatósággal, annak rendeletével, vagy ilyesmit szándékoznak tenni, és felkelőnek nyilvánítva azokat is, akik másokat kísérelnek meg kötelességszegésre kényszeríteni; a felkelésnek minősülő cselekmények büntetése pedig 20 évi súlyos börtön is lehet. A 279—300. és 302. §-ok tulajdonképpen azt tárgyalják, hogy a 68—75. pontokba ütköző bűncselekmények mely esetekben és milyen feltételek mellett esnek kisebb beszámítás alá, vagyis felkelés helyett mikor értékelhetők pusztán „csődület"-nek, „csoportozás"-nak, következésképpen tetteseik csak 1 hónaptól 1 évig terjedő elzárással sújthatok. Végül a 312—314. §-ok valamely bűncselekmény elhallgatóival, meggátlásának elmulasztóival és az ilyenekre kiszabható büntetésekkel foglalkoznak.3 Mindebből a bírói szervek láthatták, hogy a minisztérium nem kíváncsi azokra a bűnesetekre, amelyek kizárólagosan „köztörvényi" természetűek, ennek alapján pedig gyaníthatták, hogy csupán politikai jellegű amnesztia van előkészületben. Az utasításokat — mindegyiket haladéktalanul beérkezésük után — továbbították saját alsófokú törvényszékeik (Landesgericht-jeik)hez. Az igazságügyi minisztérium második rendeletének vétele előtt azonban némi zavart okozott Benedek Lajosnak, Magyarország főkormányzójának október 28-án ugyancsak a főtörvényszékekhez intézett körirata. A táborszernagy ezek szerint az Októberi Diploma kihirdetését alkalmul használta arra, hogy felhívja a „legfelsőbb hely" figyelmét azon vizsgálatokra, amelyeket a bíróságok az országban a legutóbbi időkben terjesztett kiáltványok, valamint lezajlott tüntetések ügyében folytatnak. Erre október 27-én a császár első szárnysegédje közölte vele, hogy őfelsége az ilyesféle vizsgálatokat hajlandó olyan egyedi esetekben beszüntettetni, amikor a legfelsőbb kegyelemért történő folyamodást különös okok támogatják. Benedek minderről azon megjegyzéssel tájékoztatta a főtörvényszékeket, hogy a főállamügyésszel egyetértésben tegyék meg ilyen irányú speciális javaslataikat. A táborszernagy egyedi esetekre szorítkozó felhívása nem állt teljes összhangban az igazságügyminisztériumnak bár korlátozott, de meghatározott körben mégiscsak általános megkegyelmezés előkészítését sugalló rendeletével. E körülmény arra vallott, hogy az illetékes felső körökben a teendőket még nem döntötték egyértelműen el. Ezért Karl Johann Umlauff, a Pesti Országos Főtörvényszék elnöke — egyetértésben az általa megkérdezett Bovánkovics József kerületi főállamügyésszel — szükségét is érezte annak, hogy az ellentmondás tisztázása végett Benedekhez forduljon. A Főtörvényszék elnöksége nevében írt megkeresésében tájékoztatta őt az igazságügyminiszter rendeleteiről és arról, hogy mivel azok első számú melléklete szerint mind az ítélettel lezárt, mind pedig a vizsgálati stádiumban levő ügyekben általános, de legalábbis széles körű közkegyelemre van kilátás, az utóbbiakra nézve az államügyészség hozzájárulásával már le is állíttatta a vizsgálatokat, sőt a 3 Ld. minderre W. Th. Frühwald: Handbuch des österreichischen Strafgesetzes über Verbrechen, Vergehen und Uebertretungen und der Pressordnung vom 27. Mai 1852. Wien, 1855., amely úgy közli a ВТК teljes szövegét, hogy paragrafusonként részletekbe menően értelmezi is azt.