Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
768 VARGA JÁNOS hogy egyfajta, mégpedig politikai jellegű amnesztia meghirdetése várható. Hiszen a rendeletek hamarosan azt követően születtek, hogy Ferenc József császár és apostoli király október 20-án kibocsátotta a korábbi abszolutista rendszert — ha nem is gyökeresen, de — alapjaiban megváltoztató Diplomát és a hozzá kapcsolódó rendelkezések sorát, amelyek többek közt visszaállították az 1848 előtt működött magyar központi szerveket, és amelyek, kimondatlanul is valamiféle beismerését jelentve a korábbi politikai szisztéma törvénytelen voltának, az igazságszolgáltatás újjászervezését is kilátásba helyezték. Ebből viszont logikusan következett, hogy aligha minősíthetők változatlanul bűncselekményeknek az olyan tettek, amelyek éppen e szisztéma ellen irányultak, és immár nem tekinthetők bűnösöknek azok, akiket ilyen cselekmények miatt vontak bűnvádi eljárás alá, vagy ítéltek el. Afelől, hogy — legalább részleges —- politikai amnesztia várható, nem hagytak kétséget a formulárékban kitett azon paragrafusok, amelyeknek megszegőiről tételes jelentést kért a minisztérium. Az I. formuláré szerint ugyanis a Búntetőtörvénykönyv 58—66., 68—75., 81., 279—300. és 302. pontjai alá tartozó bűncselekmény vagy bünrészesség miatt kezdett büntetőeljárásokat, all. szerint — és egyidejűleg — pedig a fentiekbe, valamint a 312—314. paragrafusokba ütköző bűncselekmények és bűnpártolások miatt hozott ítéleteket kellett kimutatni, mindkét esetben azon feltételek meglétében, ha a vádlottak vagy elítéltek a terhükre rótt cselekményeket 1859. január elseje után követték el. A Büntetőtörvénykönyv természetesen a birodalmi büntetőtörvénykönyvet jelentette, amelyet Ferenc József 1852. május 27-én kelt és 9 szakaszbál álló uralkodói rendeletével valamennyi „koronatartományra" — közéjük értve Magyarországot is — vonatkozó hatállyal 1852. szeptember 1-től léptetett életbe. Ez az 532 §-ra rugó ВТК, amely az 1803-tól érvényben volt Strafgesetzet váltotta fel, és amelynek alapelveit az uralkodó már előzőleg: 1851. december 31 -én kiadott császári rendeletében összegezte, nálunk is az ország, illetőleg a nemzet képviselőinek megkérdezése, így hozzájárulása nélkül, tehát magyar szempontból törvénytelenül lett az igazságszolgáltatás, egyáltalán a bíráskodás normatívája. A szóban forgó paragrafusok közül az 58—66. pontok a felség- és hazaárulásnak, a felségsértésnek, valamint a közrend megzavarásának bűntettét határozták meg, és a miattuk kiróható büntetéseket részletezték. Felség-, illetőleg hazaárulásnak deklarálták az uralkodó testének, egészségének vagy szabadságának megsértését, veszélyeztetését, uralkodói jogai gyakorlásának akadályozását, továbbá minden olyan cselekményt, amely a kormányzati forma erőszakos megváltoztatására, az állam valamely részének az osztrák császárságtól történő elszakítására, az államot kívülről fenyegető veszély, belső lázadás vagy polgárháború előidézésére, illetőleg növelésére irányul; az ilyen tettek és kísérletek megtorlásául legnagyobb büntetésnek halált, legenyhébbnek 10 évi súlyos börtönt írtak elő. Felségsértésnek az uralkodó személye erkölcsi, szóban vagy írásban elkövetett megsértését tekintették, és 1-től 5 évig terjedhető súlyos börtönt helyeztek miatta kilátásba. A 68—75. és a 81. §-ok a felkelés fogalmát taglalták, alája sorolva az olyan csoportozásokat, és szövetkezéseket,
