Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Hizen; Eiichi - Takeo; Suzuki - Kojima; Shuichi: Az orosz történelem kutatása a múltban és jövőben 762
762 FOLYÓIRATSZEMLE érdekek érvényesítését szolgáló célok, s az elérésük érdekében alkalmazott eszközök és módszerek kölcsönhatásában látja. Reform vagy forradalom, legális vagy illegális tevékenység, békés vagy fegyveres küzdelem? Ebben az az összefüggésben a szükségletek, az érdekek objektív feltárását, az ezekkel adekvát célok megfogalmazását, továbbá az illeszkedő, eredményes módszerek kiválasztását tekinti alapkövetelménynek a szerző. Közbevetőleg rámutat, hogy az alternatívák közül a realizálódó és az irreálisnak bizonyult nem antitézise, csak variánsa egymásnak. Az érdekek-célok-eszközök dialektikáját a narodnyikizmus példájával illusztrálja. Társadalmi felfogásuk, parasztság értelmezésük nem bizonyult objektívnek, így célkitűzéseik nem voltak adekvátak, nem jelentettek reális alternatívát, ami eszközeik eredményességét is devalválta. Lényeges természetesen az erőviszonyok kérdése is. Az 1930-as évek elején a polgári demokratikus alternatíva erőtlennek, a fasizmus viszont - más körülmények folytán is - energikusnak bizonyult Németországban, s így következhetett be 1933. jan. 30. A történelmi fejlődés patthelyzeteket is produkált az alternatívák között. Az oroszországi agrárkapitalista fejlődésben sem a porosz, sem az amerikai út nem teljesedett ki. A tőkés, földesúri birtok és az obscsinával is kötött parasztgazdaság szimbiózisa egy sajátos alternatívát adott. Cikke befejező részében a szovjet akadémikus a törvényszerűség és az alternatívák összefüggését boncolgatja. Rámutat, hogy fel kell tárni az alternatívák törvényszerű jellegét, s így elkerülhető szembeállításuk. Példaként az 1917-es oroszországi politikai viszonyok alakulását említi, mint az alternatív és a törvényszerű dialektikáját. (Isztorija SzSzSzR, 1986. 4. szám 83-104. I.) M. EIICHIHIZEN-TAKEO SUZUKI-SHUICHIKOJIMA: AZ OROSZ TÖRTÉNELEM KUTATÁSA JAPÁNBAN A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN A közlemény célja a külföld tájékoztatása a Japánban folyó Oroszország-, illetve Szovjetunió-történeti kutatásokról. Gerincét az 1960 és 1980 közötti e témakörben megjelent jelentősebb munkák historiográfiai ismertetése képezi. Oroszország történetének tudományos kutatása Japánban lényegében csak az utóbbi évtizedekben indult meg. A második világháború előtti időszakban a hagyományos elszigeteltség egyes elemeinek továbbélése, illetve az orosz forradalommal kapcsolatos aktualizálások nehezítették a kibontakozást. Az intézményi elmaradottság még ma is érezhető, Japánban jelenleg is csak egy Kelet-Európa Intézet működik, a sapporoi Hokkaido Egyetem 1957-ben alapított Szlavisztikai Kutatási Központja. A téma szempontjából a japán történetírásnak három fő szakasza jelölhető ki a második világháború után. Az első, hozzávetőlegesen az ötvenes évek közepéig tartó korszakban az Oroszországgal foglalkozó japán történészekre különösen erős volt a szovjet történetírás hatása. Az ekkor e szakterületen született munkák szinte kizárólag a szovjet történeti művek egyszerű értelmezései voltak. A hatvanas évek végéig terjedő második periódust a saját kérdésfeltevések és a források feldolgozásán alapuló kutatások is jellemezték. Ezekben integráló szerepet töltött be az 1956-ban Tokióban megalakult Orosz Történelem Társasága, amely ma is a legjelentősebb ilyen jellegű szervezet. A japán történészek nagy figyelmet szenteltek ekkoriban a szovjet történettudományban a sztálini időszakkal szemben kibontakozó kritikai irányzatnak, igyekeztek annak eredményeit felhasználni. Az ekkoriban a nyugati tudományban megjelenő modernizációs elméletek is ösztönzést jelentettek, bár a japán kutatók ezekhez Oroszországot illetően többnyire kritikusan viszonyultak. A japán történetírás ekkoriban hajlott arra, hogy az orosz történelmet hazája újabbkori történelmének magyarázatához egyfajta modellként használja fel. így az 1867-1917 közötti orosz társadalom-és gazdaságtörténet, a forradalmi mozgalmak és eszmék története domináltak a kutatásokban. Ebben az időszakban váltak jelentőssé az orosz eszmetörténeti kutatások, amelyek azóta is az orosz történelemben a japán történetírás által különös figyelemmel kitüntetett területek közé tartoznak, s amelyekben Y. Kaneko iskolája játszik vezető szerepet. Lenin mellett Csernisevszkij és Herzen a legbehatóbban vizsgált gondolkodók. (Az utóbbi években a radikális gondolkodók mellett Csaadajev, a szlavofilek, a vallásos
