Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Daniel; H. Usner; Jr.: Amerikai indiánok és a gyapotfrontier: változó gazdasági kapcsolatok a polgárokkal és a rabszolgákkal a Mississippi vidékén 758
758 FOLYÓIRATSZEMLE 1866-1875 között 190 ilyen eljárás indult, felerészben parasztok ellen. A következő tíz évben mái 1655, s ezek 57 százalékában voltak alperesek a parasztok. 1886-1895 között a perek volumene csökkent, de már kétharmad részben irányultak parasztok ellen. Ebben a folyamatban újabb fordulópont volt az 1902-es parasztmozgalom. Az 1901-1903-as tőkés gazdasági válság miatt ipari proletár tömegek özönlöttek vissza a nyomorgó orosz falvakba, s ez a mozgás nagyban elősegítette ezek forradalmasodását. Immár egyértelműen politikai jelleggel, a munkás-paraszt szövetséget is eló'vetítve. (Voproszi isztorii, 1986. 3. szám 64-77. I.) M. DANIEL H. USNER, JR. AMERIKAI INDIÁNOK ÉS A GYAPOT-FRONTIER: VÁLTOZÓ GAZDASÁGI KAPCSOLATOK A POLGÁROKKAL ÉS A RABSZOLGÁKKAL A MISSISSIPPI VIDÉKÉN A hagyományos nézet szerint Eli Whitney gyapottisztító gépe (amely a magot eltávolította a gyapotszálakból) tette lehetővé az amerikai Dél számára a robbanásszerű mezőgazdasági fejlődést. Arról már jóval kevesebbet tudunk, hogy ez milyen módon befolyásolta az ott élő indiánok életét. 1793-ban, amikor Whitney találmánya kezdett elterjedni a Mississippi territóriumon, a Chattahoochee és a Mississippi folyók köze erősen indiánok által lakott terület volt. Körülbelül 30 000 creek, chotaw és chickasaw indián lakott itt, míg a fehérek száma 2500, a négereké pedig 2000 volt. Az indián lakosság nemcsak az új terület népességének többségét képezte, hanem a spanyolok és az Egyesült Államok által jóváhagyott egyezmények biztosították a földhöz való jogukat. Az Egyesült Államok a 19. század küszöbét úgy lépte át - állítja a szerző, a Cornell University docense -, hogy az indián ügyekben négy célja volt. Először is szövetséget és megbízható kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni a törzsekkel. A Mississippi vidékén ez azért volt fontos, mert a spanyolok, akik ekkor még birtokolták Louisianát és Floridát, erős politikai és gazdasági kapcsolatokat létesítettek a különböző indián törzsekkel. Másodszor igyekeztek az egyes indián törzsek, valamint az indiánok és az amerikai telepesek között a békét és normális együttérzést biztosítani. Ezért is volt a harmadik cél az indián társadalmak reformja, az európai ipar és mezőgazdaság egyes fogásainak megtanítása. A negyedik és döntő szempont viszont a földterületek megszerzése volt. A kormány egyik eszköze a kereskedőállomások létesítése volt. Az első kettőt 1795-ben hívta életre a Kongresszus. A napi kereskedelem során az indiánok szarvasbőrt, méhviaszt, egyéb állatbőröket cseréltek ruhára, takarókra, szerszámokra. A kereskedelem jelentőségének növekedésével együtt a hitel és az adósság fogalma is ismerőssé vált ezen a vidéken. Amikor 1802-ben a creek törzsek eladták az Oconee és az Ocmulgee folyók közötti területet, a 25 000 dollárból 10 000-et fordítottak az adósságok kifizetésére. Jefferson elnök, amikor különböző lehetőségeket vetett fel a chickasaw területek megszerzésére, a legmegfelelőbb eszköznek az indiánok .adósságba keverését tartotta. 1805-ben a chickasaw törzs a Tennessee folyótól északra fekvő területeiért járó 20 000 dollárból 12 000 az adósságok kifizetésére ment. A Mississippi territórium első évtizedében kötött egyezmények, az eladósodás és a földtulajdonjog átruházását ok-okozat kapcsolata az indiánok erejének csökkenéséhez és végső esetben elköltözésükhöz vezetett. 1822-re a choctaw törzs már kb 13 millió acre föld tulajdonjogát ruházta át és még mindig 13 000 dollárral maradt adós. A földtulajdon átruházását komolyan elősegítette a szövetségi kormány és a kereskedő cégek együttműködése, közös fellépése az indiánokkal szemben. Az indiánok sokféleképpen reagáltak romló gazdasági viszonyaikra. Voltak, akik a hagyományos kereskedelmet kibővítették újabb árucikkekkel, voltak, akik saját munkaerejüket adták el, sokan időszaki munkát vállaltak: chotow családok voltak a gyapottermesztés első vándormunkásai, akik ugyanakkor szarvasbőrt, medveolajat is árultak. Ahhoz, hogy az egyre csökkenő területeken gazdasági egyensúlyt érhessenek el, meg kellett változtatni mezőgazdasági szokásaikat is. Az állattartáshoz több földre volt szükség, ezért a 19. század elején a törzsek egy része kirajzott az addig összefüggő
