Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Freeze; Gregory L.: A rend (soslovie) fogalma és az orosz társadalomtörténet 759
FOLYÓIRATSZEMLE 759 területekről. Egyes indián törzsek már a 18. század során adaptáltak európai termelési módokat és növényeket, majd a Mississippi vidékén maguk is elkezdtek gyapotot exportra termeszteni. Fehér telepesek még azelőtt kezdtek beszivárogni erre a vidékre, mielőtt az Egyesült Államok egyáltalán felmérte volna a Mississippi territóriumot. A Kongresszus meghatározta, hogy itt a földet minimum 320 acre-ként lehet csak eladni. Ez nagy nyugtalanságot keltett a telepesek között, ráadásul az 1800-as évek elején elrendelt embargó miatt csökkent a gyapot ára is. Később a bizonytalanságot csak még tovább fokozta a Nagy Britanniával való konfrontáció veszélye, az indiánok növekvő gyűlölete és ellenállása. Ez mind lejjebb szállította a gyapotárakat, és csökkentette a földeladások számát. Ilyen körülmények között az állattartás szerepe megnövekedett. De a század második évtizedére a Mississippi territórium gyapotexportőrré vált. A nem indián lakosság, a 23 000 telepes és a 17 000 rabszolga jócskán felülmúlta az indiánok számát. A rabszolgák beáramlása legalább annyira befolyásolta az indiánok életét, mint a fehér migráció. Az afro-amerikaiak is azért küzdöttek, hogy gazdasági autonómiájuknak legalább egy' kicsiny részét megőrizhessék. Akadtak azonban olyan indiánok, akik maguk is néger rabszolgák tulajdonosaivá váltak. A rabszolgák mindig úgy tartották, hogy az indián területek menedéket nyújthatnak számukra a rabszolgasors ellen. Ahogy fejlődött a rabszolgák és az indiánok kapcsolata, az indiánok szembetalálták magukat a helyi kormány korlátozó intézkedéseivel. Erősen megszigorították az indiánok (és a rabszolgák) kereskedelmi tevékenységét, például alkohollal egyenesen tilos volt kereskedni. A rabszolgák és az indiánok ellen irányuló'rendőri és jogi eljárások mögött ott bujkált a félelem a feketék felkelésétől, az indiánháborútól vagy a két csoport közös fellépésétől. A Mississippi territórium kialakulása egyre jobban nyomasztotta az indiánokat, míg a creek törzs egy harcias szárnya 1813-14-ben háborút nem robbantott ki. Ez úgy ért véget, hogy 14 millió acre földet - a mai Alabama állam több mint felét — átadták az Uniónak. Ezután az indiánok kereskedelme már képtelen volt újra feléledni, sőt a törzsek legnagyobb része arra kényszerült, hogy marginális szerepet töltsön be a gyapotfeldolgozó-iparban, míg egy csekély hányada gyapotföldeket és rabszolgákat vallhatott magáénak. A telepeseknek viszont abban az időben került akkora földtulajdon kezébe, amikor a napóleoni háborúk utáni gazdasági fellendülés a gyapotexport növelését tette lehetővé. Ez a hatás továbbgyűrűzött: egyre több földet akartak elvenni az indiánoktól, fokozódott a telekspekuláció. így 1820-ra 42 000 fehér és 33 000 néger jutott Mississippi államban 30 000 indiánra. (The Journal of American History, Vol. 72. Mo. 2. September 1985. 297-317. I.) В. В. GREGOR Y L. FREEZE: A REND (SOSLOVIE) FOGALMA ÉS AZ OROSZ TÁRSADALOMTÖRTÉNET Egy évszázaddal ezelőtt Vaszilij Klucsevszkij, a forradalom előtti Oroszország történészeinek doyenje tanulmánysorozatban panaszolta, hogy tudóstársai anélkül kutatják az orosz történelem sajátos csoportjait, hogy beillesztenék őket a társadalom egészébe. A jelen cikk szerzője úgy véli, hogy Klucsevszkij problémája sokáig jellemezte az orosz (majd a szovjet) történetírást: az egyes csoportokra irányuló kutatásokból igyekeztek átörökíteni a régi fogalmakat, nem mindig határolták el egymástól kellőképpen az osztály és rend fogalmát. A hagyományos orosz történetírás négy rendet különített el: a nemességet, az egyházat, a városiakat és a parasztságot. Ez a rendszerezés, amely a preindusztriális Oroszország viszonyait fejezte ki, nem volt idegen a középkori Európa kategorizálásától. A 19. század liberális orosz történészei abban látták országuk sajátosságát, hogy az oroszországi rendek egyrészt később tűntek fel a nyugat-európaiaknál, másrészt - azoknak alulról való építkezésével szemben - az állam által tudatosan létesített társadalmi képződményt jelentettek. A nyugati történészek ugyanakkor az oroszországi rendekből azt a testületi szellemet hiányolták, amely a változásokat inspirálhatta volna. Az orosz
