Századok – 1987

FOLYÓIRATSZEMLE - Kieniewicz; Jan: Lengyelország és a Kelet 752

752 FOLYÓIRATSZEMLE közösségektől. A fejedelemnek tartozott hűséggel, őt szolgálta, s majd tőle kapott adományokat, s így vált fokozatosan feudális földbirtokossá, uralkodó osztállyá. Eredetileg azonban mint korporative szerveződő és funkcionáló réteg „korporativ" elvek szerint jutott hozzá az őt illető szolgáltatásokhoz, az ajándékozásból kifejlődött adókhoz, amelyeket „országjárás" során mintegy felélt a fejedelem és kísérete. Cikke befejező részében ,Gorszkij a skandináv elem szerepét vizsgálja a keleti szláv állam kialakulásában, a korafeudális viszonyok kibontakozásában. Hangsúlyozza, hogy félrevezető a 10. századi (911., 945.) szerződések (Bizánc-Kijev) névanyaga alapján a korafeudális szláv államban a skandináv etnikum túlsúlyáról, vezető szerepéről beszélni. Rámutat, hogy az államképzó'dés már a 9. sz. előtt kezdetét vette a keleti szlávoknál. A vikingek viszont később migráltak szét Európában, s ezt a mozgékony elemet fogadták szolgálataikba a kijevi fejedelmek. A régészeti leletek (G. Sz. Lebegyev) között 5-10%, legfeljebb egyheted a skandináv anyagok aránya, ami a vikingek jelenlétének átmeneti jellegére enged következtetni. (Voproszi isztorii, 1986. 8. szám 74-88. I.) M. JAN KIENIEWICZ LENGYELORSZÁG ÉS A KELET A szerző a Kelet iránti érdeklődés formáival és a keleti kultúrák elemeinek befogadásával kíván foglalkozni, akár Európán belül keresték ezt a Keletet a lengyel múlt valamely szakaszában, akár Európán kívül. Igaz, hogy Lengyelországban már a feudalizmus korában felbukkantak olyan nézetek, amelyek az államot Kelet-Európához számították (az Elba, mint az Európát nyugati és keleti félre osztó határ a 14. században tűnik fel a lengyel irodalomban, s a 16. századra számos követőre talál), ezek azonban az igazi Keletet megkülönböztették Európától (Oroszországot is Kelethez s nem Európához sorolva). A lengyel állam 10. századi megalakulásakor a nyugati mintához alkalmazkodott. A nyugati kereszténységet vette fel, annak kultúráját tanulta, annak ellenére, hogy a keleti szférával (amit ez időben Bizánc képviselt) is határos volt. E választás oka nem Kelet lebecsülése volt, hanem az, hogy az Iszlámtól fenyegetett Bizánc ekkoriban nem gondolhatott expanzióra. Á Jagello-állam megerősödése, az unió Litvániával, Ukrajna és Podólia bekebelezése Lengyelországot mégis Kelet felé orientálta. A lengyelek szomszédságba kerültek a tatár kánságokkal és a törökökkel. A hozzájuk való közelítésre ösztönzött a gazdasági helyzet is, a Fekete-tengertől keletre vezető útvonalak lehanyatlása után ugyanis csak e népek területén lehetett a levantei kereskedelemhez kapcsolódni. A 15. században e törekvések fejeződtek ki a Moldva és Havasalföld elfoglalására irányuló kísérletekben is. Lengyelországban bővültek a keletről származó ismeretek, ugyanakkor az ízlésben is bizonyos keleti vonások kerültek előtérbe. A lengyel mágnások keleti luxuscikkeket vásároltak a nyugatra irányuló gabonakivitelük jövedelméből, keleti elemek jelentek meg az öltözködésben, a fegyverekben, a nemesi életmódban, de még a nyelvben is. A felfedezések, a világpiac kezedetei sokáig érintetlenül hagyták a lengyelek saját útvonalait, mígnem a 17. század közepén a keleti cikkeket olcsóbban lehetett megvásárolni a holland kikötőkben, mint a Levantéhez vezető útvonalon. A keleti szokások dominanciája mégis a 18. század közepéig-második feléig tartott, s csak a felvilágosodás vetett neki véget. Lengyelország tehát a korai újkorban lényegesen közelebb került a Kelethez, mint bármely nyugat-európai állam, beleértve a felfedezőket, magát Portugáliát is. Ezen ismeretek nem a 16-17. századi lengyel utazóknak, a Kínában és Japánban térítő lengyel jezsuitáknak vagy a 18. században szerte a világban megjelenő lengyel kalandoroknak voltak köszönhetőek, hiszen róluk odahaza szinte tudomást sem vettek, hanem közvetlen kapcsolataiknak. Lengyelországban többet tudtak Kelet velük szomszédos részéről, jobban megértették a keleti viszonyokat, mint Nyugat-Európában, sőt a lengyel nemesség hasonulni is próbált a keleti uralkodó osztályhoz. E tudatosan vállalt keletiség feltételezett