Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Plaza; Stanislaw: A lengyel nemesi köztársaság politikai rendszerének változásai (a Jagellók kihalta után) 753
FOLYÓIRATSZEMLE 753 keleti származás, a lengyel nemesi ideológia része volt, amely egyenesen a különállás, az egyediség tudatáig, s ezen keresztül a felsőbbrendűség hiedelméig jutott a nyugati társadalmakkal szemben. (Tartalma az arany szabadság dicsőítése volt az abszolutizmus elnyomásával szemben.) Ez a korszak persze Lengyelországban egyúttal a hanyatlás korszaka is. A gazdaság stagnálása visszavetette a gondolkodást, s válságot eredményezett az állami életben is. A nyugati eszmerendszer első behatolása Lengyelországba még nem rombolta le az ottani sajátos Kelet-képet. Mind a felvilágosodásban, mirid a romantikában megvolt a Kelet iránti érdeklődés, sőt egyfajta csodálat is, bár ez végül egy művi, didaktikus Kelet-kép kialakulásához vezetett. A kapitalizálódás, az egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatok hamarosan kifejezték Európa gazdasági és politikai fölényét Kelettel szemben. A 19. században Európa fokozatosan alávetette Ázsiát, s ezáltal az addigi értékrend is átalakult. A romantika teremtette hamis Kelet-kép lassan átadta a helyét az európai felsőbbrendűség hitének. A lengyel véleményeket e korban elsősorban országuk politikai körülményei határozták meg. Lengyelország nem gyarmatosított, sőt - felosztott állapotában - sorsa inkább a gyarmatokéhoz hasonlított. A lengyel közvélemény Keletet a cári Oroszországgal azonosította, amitől erősen idegenkedett. A keleti, ázsiai jelenségeket a barbárral, a zsarnokival azonosították. A lengyel értelmiségben ugyanakkor egy másik kép is élt: a Bajkál-tó vagy a Kaukázus távoli vidékeire száműzöttek a valós állapotokat is megismerhették. Ezek az ismeretek vezettek a Kelet s a hozzá hasonló agrárjellegű Lengyelország elmaradottságának felismeréséhez. A lengyel reformerek a múlt század végén így egyre inkább Nyugat felé fordultak, s a keleti jegyeket még a történelemben is igyekeztek mind jelentéktelenebbnek feltüntetni. Kelet megítélését azóta is sokszor befolyásolták az aktuális politika szempontjai, holott a múlt helyes értékelésekor ezektől el kell vonatkoztatni. (Acta Poloniae Historica 49. kötet. 1984. 67-103..) B.J. STANISLAW PLAZA A LENGYEL NEMESI KÖZTÁRSASÁG POLITIKAI RENDSZERÉNEK VÁLTOZÁSAI (A JAGELLÓK KIHALTA UTÁN) A Jagelló-ház kihaltát Lengyelországban lényeges változások kísérték az államigazgatás jogi rendszerében. Az 1573-i rendi gyűlés (sejm) először fogadott el olyan törvényt, amely a inai értelemben vett alkotmányhoz hasonlítható. Bár ezek az ún. Henrik-féle artikulusok elsősorban a király szerepét tárgyalták, természetesen nem térhettek ki valamennyi államigazgatási szervezet (így a sejm) működésének körvonalazása elől sem. Előírásaik érintik a kormányzás módját és a hivatalok működését, összegzik a lakosság (értsd: nemesség) alapvető jogait, utalnak az igazságszolgáltatásra, a pénz- és hadügyre, tehát mindazokra a területekre, amelyekkel nem az alkotmány foglalkozik. A szerző a Henrik-féle artikulusokat - amelyek az uralkodót is a törvények szerinti kormányzásra kötelezik - a lengyel alkotmányos monarchia kiformálódásának záróköveként értékeli. A nemesi köztársaság politikai felépítése eltért szomszédaiétól, s különösen az Európa nagy részén tért hódító abszolút monarchiákétól. Azokban a társadalom képviselői - a birtokososztályt is beleértve - sem politikai, sem polgári jogokkal nem rendelkeztek, alattvalóik tárgyai lettek az állam tevékenységének és nem résztvevői. Lengyelországban is csak a nemesség rendelkezett politikai jogokkal, de ott ez az osztály nagy létszáma miatt (országosan a lakosság 10%-a, ezen belül Mazóviában pl. több mint 20%) a szerző szerint jobban képviselte a társadalmat, mint ott, ahol aránya elenyésző maradt. Zsigmond Ágost (az utolsó Jagelló-uralkodó) 1572-ben bekövetkezett halálával a lengyel nemesség korlátlanul kívánta érvényesíteni szabad királyválasztó jogát. (Elvileg ez eddig is érvényben volt, de a Jagelló-jelölteknek soha nem akadt versenytársuk.) Az új uralkodó megválasztásakor a hatalomtól való megfosztás lehetőségét is törvénybe iktatták. A Henrik-féle artikulusok szentesítették a király ellenőrzésének régóta igényelt jogát, s korlátozták legfelső bírói hatalmát. Ettől fogva vált rendszeresen működő intézménnyé a sejm: a király akaratától függetlenül két évenként össze kellett hívni. Széles jogköre a törvényhozáson kívül a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a pénzügy területeit is érintette. A Jagellók kihalta utáni rövidebb interregnum megnövelte a vajdaságok gyűléseinek (sejmik) a szerepét. A vajdaságok eddig is tekintélyes önállósággal rendelkeztek, s-a rendi gyűlésbe való
