Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Solt László: 1787. Az amerikai történetírás évszázados vitájának újabb állomásai. (Ism.: Csillag András) 749
750 TÖRTÉNETI IRODALOM szabadságjogokat bevétetni az alkotmányba, amelyek 1787-ben kimaradtak. Minden antidemokratikus vonásával együtt az Amerikai Egyesült Államok győzelme, társadalmi és politikai szervezete nagy hatással volt Európa haladó erőire. Elsősorban Franciaországban volt nagy a visszhangja, s hozzájárult a burzsoázia bátorításához a feudális abszolutizmus elleni harcban. Mindenekelőtt azonban nemzetközi gazdasági szerepe emelkedik ki a tőkés fejlődés erősítésében és ellentmondásainak megnövelésében. A 18. század végére az USA tekintélyes exportáló állam lett, amely az angol kereskedelemnek egyre erősödő vetélytársává vált a közép- és dél-amerikai piacokon, ugyanakkor hozzájárult a spanyol gyarmati rendszer válságának elmélyítéséhez is. Messzemenően egyetérthetünk tehát Solt Lászlóval abban, hogy 1787, bár viszonylag távoli történelmi helyzet szülötte, a mai Egyesült Államok megértésének is kulcseseménye, már csak azért is, mert az amerikai polgári államhatalom, politikai, állami gépezet - ha a társadalmi keretek a részletekben nagyot változtak is - napjainkig lényegében az 1787-ben kidolgozott alkotmány alapján működik. Az 1787-tel összefüggő történelmi, politikatudományi kérdések tanulmányozása így jóformán gyakorlati jelentőségű. A szerző 1787 szerepének, jelentőségének megértéséhez főleg a következő mozzanatok szem előtt tartására hívja fel a figyelmet: 1. 1787-tel az amerikai burzsoá-ültetvényes uralkodó osztály létrehozta a maga egyértelmű „rideg" osztályuralmának az államát. 2. Az 1787-es alkotmány, a főképpen Madison által megértett és kifejtett pragmatikus okokból, megfelelő burzsoá „szűrőapparátussal" egybekapcsolva politikai rendszerébe - számos akkori vezető politikai személyiség ellenzése közepette - beépítette a népszuverenitás és népképviselet elvét. Ezzel az akkor más országokban uralkodó közjogi-politikai viszonyokhoz mérten a kor leghaladóbb alkotmányát hozta létre. 3. A szekcionalizmust kiiktató, egységes nemzeti állam létrehozásával megvetette az alapját az Egyesült Államok későbbi viharos gazdasági, politikai, hatalmi fejlődésének - annak minden pozitív és negatív gyümölcsével együtt. A szerző munkájában az amerikai forradalom belső mozgása és 1787 problémaköréből -túlnyomórészt a historiográfiai megközelítés módszerével - három kérdés megvilágítására törekedett. A tanulmány első része, melynek címe 1787 szerepe az amerikai forradalom fejlődésmenetében, az amerikai forradalom fogalmát nem szűkítve le csupán a függetlenségi háborúra, hanem kiterjesztve azt a háború befejezését követő évekre is, a radikális népi mozgalom jelenlétének, eredményeinek, vívmányainak problémáját tárgyalja. J. F. Jameson, E. P. Duglass, Ch. A. Beard, H. M. Morais és mások ide vonatkozó munkáinak ismertetése közben taglalja még a forradalmi táboron belül az osztályösszeütközésekben, ideológiai harcokban testet öltő ellentéteket és az „erős" kormányzat létrehozására irányuló törekvéseket, valamint 1787 bekövetkezte közti összefüggéseket. A második fejezet az 1787 politikai filozófiája címet viseli. Ebben az amerikai uralkodó osztályok politikai ideológiájáról, annak szerepéről 1787 előkészítésében, és az 1787-es philadelphiai Konvención megnyilvánuló politikai filozófiáról olvashatunk. E kérdéskör bevezetésében, mivel a jelenség amerikai viszonylatban is tapasztalható, a szerző érinti a polgári osztálynak a történelmi folyamat különböző szakaszaiban megnyilvánuló kétféle típusú ideológiáját, a kettős ideológiának - egyrészt a szoros osztályérdekekre figyelő változatnak, másrészt a népjogokat és az egész társadalom felszabadítását hirdető univerzális eszmekörnek - mindig a megfelelő történelmi pillanatban érvényesülő sajátos dialektikáját. A harmadik rész: Az amerikai forradalom belső dinamikájának és 1787 szerepének kérdése az amerikai polgári történetírásban a második világháború után. Ebből a fejezetből az amerikai ideológia második világháború utáni újratájékozódása s az amerikai forradalom és 1787 értékelésével kapcsolatban jelentkező új -konzervatív, szuperkonzervatív, realista, harcosan haladó vagy esetleg vegyes elemeket tartalmazó, kompromisszumos - történetírói irányzatok ismerhetők meg. A tanulmányban elénk lépő történészek nem jelentéktelen hányadánál közös törekvés, hogy az amerikai forradalom fejlődésmenetében mutatkozó sajátos, egyéni vonások mellett igyekeztek feltárni a forradalmi folyamat általános — más polgári forradalmakkal bizonyos megegyező jegyeket mutató - alapmozzanatait. A különböző irányzatok széles skálájából többek között R. E. Thomas, L. M. Hacker, M. С. Swabey, R. E. Brown, D. J. Borstin, L. Hartz, Merrill Jensen, G. S. Wood, J. P. Greene. munkáiról, illetve nézeteiről esik szo. Furcsa kettős tükör tárul elénk, amely ugyan mindenekelőtt a múltat lenne hivatott megmutatni, de elénk vetíti a jelent is. Megmutatja, hogy az amerikai forradalom és 1787 élő, igen eleven probléma a mai amerikai társadalom részére is, hogy vizsgálatuk, újraértékelésük révén a mai Amerika történészei és állampolgárai úgy tűnik - jobban megértik mai problémáikat is. Csillag András
