Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Wealth and Virtue. The Shaping of Political Economy in the Scottish Enlightenment (Ism.: Tóth István György) 746
746 TÖRTÉNETI IRODALOM Ezek felsorolására e rövid ismertetés keretében nincs terünk, mindössze a három legnagyobb horderejű eredményt emelnénk ki. Pálmány Béla rendkívül alapos ,.mélyfúrásai" lényeges mértékben pontosították a „vitézlő rend" társadalmi-gazdasági helyzetéről alkotott képet a 17-18. század fordulójáról. Kutatásaiból - melyeket forrásadatok sokaságával támaszt alá, egyénekre: közvitézekre, tisztekre, lovasokra és gyalogokra lebontva - kitűnt, mennyire képlékeny és rendkívül összetett, heterogén, soknemű társadalmi-vagyoni réteg volt a végváriak világa, no meg a suburbiumok hozzájuk számtalan szállal kapcsolódó népessége, a királyi-magánföldesúri zsoldosoktól a katonáskodó parasztokig, a dúsgazdag várkapitány-főuraktól, a lakosság zömét kitevő közrendű szabadokon át a nincstelen zsellérekig, szolgákig, pásztorokig. Másfelől a magyar végvárvonal egy nem lebecsülendő körzetének behatóan részletes vizsgálódásai kimutatták, hogy a „Se pénz, se posztó" jól ismert gyakorlata ellenére, miért nem halt éhen váraink, palánkjaink fizetetten katonasága, s miért nem roppant össze határvédelmünk a kedvezőbb helyzetben levő oszmán-török helyőrségek nyomása ellenére sem? A szerző valamennyi királyi és magánföldesúri erősség esetében - gazdag forrásanyagra támaszkodva - kimutatta, hogy afféle „katonaparaszti" gazdálkodás folyt mindenütt, vagyis a tisztek és a közvitézek egyaránt fundust, külsőségeket (szántóföldet, .kaszálórétet, néhol szőlőt, s együttesen közlegelőt) kaptak, s ezeknek fejében látták el sokrétű őr- és védszolgálataikat. Harmadrészt, az elpusztult helységek újratelepítését vizsgálván, a források nem igazolták a régebbi szakirodalom ama feltételezését, mely szerint a török kiűzése után egycsapásra megszűntek az egykori helyőrségek katonai funkciói, továbbá a katonatársadalom kiváltságos státusza. Pálmány Béla kimutatta, hogy erre csak mintegy 2-3 évtizedes folyamat után, jobbára a Rákóczi-szabadságharc leverését követően került sor, ám az egykori várak hostátjainak, váraljáinak, mezővárosainak népessége még a 18. század közepe táján is, egészen az úrbérrendezésig, számos elemét és maradványát megőrizte egykori, katonaparaszti kiváltságainak. A magyar végvári élet, a katonatársadalom iránt érdeklődő olvasó, éljen bár egy kis nógrádi helységben, avagy a fővárosban, egyaránt haszonal forgathatja, jóleső érzéssel teheti le Pálmány Béla új könyvét. A félezer példányban kiadott, 16 illusztrációval ellátott, szaktudományos szempontból kifogástalan munka, melyet a kor jeles kutatója, Szakály Ferenc lektorált, miként a rövid bevezetőben a kiadó találóan írja, „nagyívű lezárása" a szerző „e témájú kutatásainak". Mindamellett kíváncsian várjuk Pálmány Béla további feltáró munkájának eredményeit, a nógrádi végek történetének bemutatását Mohácstól 1663-ig, hiszen értékes műve úgyszólván predesztinálja e fontos feladat elvégzésére is. Fenyvesi László WEALTH AND VIRTUE. THE SHAPING OF POLITICAL ECONOMY IN THE SCOTTISH ENLIGHTENMENT Cambridge, 1983.3721. GAZDASÁG ÉS ERÉNY. A POLITIKAI GAZDASÁGTAN KIALAKULÁSA A SKÓT FELVILÁGOSODÁSBAN A cambridge-i King's College két kutatója, Michael Ignatieff és István Hont szerkesztésében látott napvilágot ez a tanulmánygyűjtemény, amely a skóciai politikai gazdaságtan kialakulását tárgyalja. A tanulmánykötet egy olyan nagyobb tervmunka részeként jelent meg, amely a politikai gazdaságtan és a társadalom összefüggéseit vizsgálja 1750 és 1850 között. Erről a témáról 1979 májusában Cambridge-ben, a King's College-ban egy konferenciát tartottak, a kötet tulajdonképpen ebből a tanácskozásból nőtt ki, bár később további tanulmányokkal is gazdagodott. A kötet nyitótanulmánya mintegy a problémakör felvázolását is adja: István Hont és Michael Ignatieff Adam Smith alapművét, a Wealth ofJVations-t abból a szempontból veszi alapos vizsgálat alá, hogy a szükségletek kielégítését és az igazságosságot milyen módon látja összebékíthetőnek. A morálfilozófus és a politikai közgazdász Adam Smith művében megállapítja: míg a kereskedelemben élő társadalmakban a javak elosztása rendkívül egyenetlen és semmiképpen sem nevezhető igazságosnak, addig a „primitív" társadalmakban sokkal inkább megvalósult az egyenlőség ideálja, ezek a társadalmak azonban szegénységben és nyomorban éltek.
