Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Wealth and Virtue. The Shaping of Political Economy in the Scottish Enlightenment (Ism.: Tóth István György) 746
747 TÖRTÉNETI IRODALOM Hogyan lehetséges, hogy a modern, kereskedelemből élő társadalmak ilyen rendkívüli mértékben voltak termelékenyek - ez a ér dés végigvonul a Wealth of Nations lapjain. Hont és Ignatieff leszögezik, hogy az ókori filozófiai művek és Grotius, Locke, Pufendorf nyomán Smith művének alapgondolata az igazságosság problémája: hogyan érhető el, hogy a magántulajdon ne tegye lehetetlenné a nincstelenek szükségleteinek kielégítését. Smith erre a megoldást a piaci mechanizmusok érvényesítésében látja, a verseny a munkaerő piacán megfelelő megélhetést biztosít a szükségben élők számára is. Smith ezzel a válaszával a probléma olyan megoldását vélte megtalálni, amellyel a szegény ínsége és a gazdag jogai között feszülő régi ellentétet a bőség gazdasága teszi elavulttá. Ez voltaképpen a többi tanulmány alapproblémája is. T. C. Smout (University of St. Andrews) tanulmánya a fenti gondolatok gazdasági hátterét hivatott megrajzolni, arra keres választ, hogy milyen volt Skócia gazdasága akkor, amikor Adam Smith ezeket a sorokat papírra vetette. Természetesen, amikor Smith és a többi skót közgazdász politikai gazdaságtani munkákat írt, akkor nem Skócia problémáinak megértésére, hanem általános széles körű elemzésre törekedett, ugyanakkor azonban nehezen lehetne tagadni, hogy annak a gazdaságnak a helyzete, amelyben éltek, befolyásolta, sőt meghatározta nézeteiket. Smout az 1750-1775 közötti negyedszázad skót gazdaságtörténetét foglalja össze, számszerűen, a lehető legkonkrétabban elemezve az adók, az árak trendjeit. A szerző ezekből a statisztikai adatokból arra a következtetésre jut, hogy ez alatt a 25 év alatt lassan, de egyenletesen fejlődött az egy főre jutó nemzeti jövedelem Skóciában, és ennek a fejlődésnek a hasznát elsősorban a földbirtokos és gyáros réteg látta. A gabonaárak erős emelkedése arra utal, hogy a belső piac dinamikusan fejlődött, a külső piacok szerepét - amelyekbe Skóciában természetesen Anglia is beleértendő - az Amerikából importált, majd újraexportált dohány, és a gyapjú, a vágómarha növekvő forgalma mutatja. Skócia gazdasági fejlettsége azonban ekkor még inkább Dániáéra, vagy néhány német fejedelemségére hasonlított, mint az ipari forradalom viharos fejlődését átélő Angliáéra, ugyanakkor ez a korszak készítette elő a 18. század legvégén azt a váltást, amellyel Skócia nagyon hamar és nagyon dinamikusan tudott belekapcsolódni az angol ipari forradalomba -, s ettől kezdve már helyesebb volna brit ipari forradalomról beszélni. John Robertson (St. Hugh'College, Oxford) tanulmánya a skót felvilágosodás kérdését abból a szempontból vizsgálja, hogy miképpen ütközött össze a meglevő politikai és jogi intézményrendszer a gazdasági fejlődés követelményeivel. 1707-ben Skócia választás előtt állt: vagy megőrzi évszázados intézményes függetlenségét, amely a gazdasági fejlődés elé szűk korlátokat szabott, vagy unióra lép a déli szomszédjával, és szabadon kereskedhet a közös határon keresztül, kiterjeszkedve az angol kereskedelem immár világméretű érdekeltségi területeire is. Skócia, mint ismeretes, az utóbbi megoldást választotta, és ennek a kérdéskörnek a vitája a skót felvilágosodás egyik alaptémájává vált az uniót követő negyedszázadban. J. G. A. Pocock (John Hopkins University, Baltimore) szintén a kötet címében is szereplő értékpár, az erény és gazdaság viszonyát elemzi tanulmányában, visszakanyarodva nagy könyve, a The Machiavellian Moment: Florentine Political Thought and the Atlantic Republican Tradition egyik alapgondolatához. A polgár (citoyen) humanizmusát vizsgálja, az antik példáktól a firenzei gondolkodás filozófiai munkáin át, majd ezt a vonalat az újkori gondolkodók műveinek elemzésével vezeti tovább. A skót felvilágosodás ebben a kérdésben nem annyira a középkori keresztény filozófusok, mint inkább az ókori antik bölcselők nézeteivel szállt szembe - állapítja meg Pocock. Michael Ignatieff a sokszor a „szociológia atyjának" is tekintett John Millar nézeteit vizsgálja esszéjében, pontosabban azt, hogy hogyan fejlesztette tovább Millar a természetjog fogalmait. Ha Millar nem hatott olyan mértékben, mint ez a szellemi kvalitásai és írásai alapján várható volna, úgy ennek oka elsősorban az, hogy műve nem volt elég koherens és nem a politikai gazdaságtan kialakuló nyelvén szólt az olvasóhoz. Akárcsak Smith, Millar is egyetértett abban Hume-mal, hogy a piaci szabad piac működése kedvez az igazságosság érvényesülésének, és a politikai szféra hatásosan tudja majd a megnövekedett bürokratikus adminisztráció (a „rendőrség") szerepét ellensúlyozni. A torinoi Franco Venturi a kötet egyik legizgalmasabb tanulmányát írta meg. Az itáliai felvilágosodás immár ötkötetesre nőtt szintézisének, a Settecento riformatore-nek alkotója a skót felvilágosodás tizennyolcadik századi itáliai visszhangját elemzi. Kimutatja a skót hatásokat Beccaria híres művében, a Bűnökről és büntetése kről-Ьеп, és az olasz felvilágosodás rövid életű, de annál nagyobb hatású milánói folyóirata, az II Caffé hasábjain. Fortunato Felice Estratto delle letteratura europea című folyóiratában igen tanulságos elemzésnek beillő ismertetést közölt Ferguson munkából.
