Századok – 1987

TÖRTÉNETI IRODALOM - Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitaten Wieselburg; Ödenburg und Eisenburg (Ism.: Solymosi László) 733

736 TÖRTÉNETI IRODALOM tagolódás Magyarországon. Bp., 1979.; Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége. Vas megye múltjából 1(1976), 20-60.; Uő.: Vasvár településtörténetének vázlata a 18. századig. Uo. 2(1982), 3-32.; Vas megye helytörténeti olvasókönyve, összeállították Horváth Ferenc, Kiss Mária. Szombathely, 1975.; Vas megye földrajzi nevei. Szerk.: Balogh Lajos és Végh József. Szombathely, 1982. A kötet használatát megbízható személy- és helynévmutató segíti (csak nagy fáradsággal lehet benne hibát találni: a Nr. 75 Hurusun, a Nr. 526 Hugud ~ Ugod adata hiányzik beló'le), tanulmányozását pedig a kiadott — zömében latin, kisebb részt német nyelvű - források fontosabb szavait és fogalmait, magyar nyelvű szórványait tartalmazó glosszárium könnyíti meg. (Az eló'zó' kötet bevezetőjében tett ígérethez híven a IV. kötet végén található a III. kötet glosszáriuma is.) A glosszárium nagymértékben segíti a kutatást. A mintegy 2200 nyugat-magyarországi vonatkozású oklevél anyagára épülő négy Wort- und Sachregister teljes joggal a kora középkori magyarországi latinság reprezentatív szótárának tekinthető. Segítségével a IV. kötetben többek közt tudomást szerezhetünk egy Simon nevű nyugat-magyarországi ioculatoriól, énekes mutatványosról, aki nem a király, hanem minden bizonnyal a Kőszegiek udvari mulattatója volt (Nr. 560). Ezzel elérkeztünk a kötet tartalmához. A forrásszövegek mintegy 43%-a regeszta formában jelent meg. Bár igen részletes regesztákról van szó, magas arányuk érinti a kiadvány tartalmát. Azért ilyen sok a regeszta, mert a kötet leggyakoribb forrástípusa az átíró oklevél. A vasvári káptalan 1328-ban készült 75 kiadványából 66-ban korábbi oklevelét írta át. 1328 húsvétjának nyolcadán valóságos búcsújárás volt Vasvárott: a káptalan a megjelent birtokosok kérésére 34 átíró oklevelet állított ki. A káptalan annak köszönhette scriptoriuma megnövekedett forgalmát, hogy új pecsétjének elkészítése és használatba vétele 1328 elején (Nr. 7, 12, 16, 52) egybeesett a királyi hatalom nyugat-magyarországi megszilárdulásával. A megváltozott körülmények között a birtokosok arra törekedtek, hogy a birtokukban levő értékes oklevelekről, a vasvári káptalan régi pecséttel ellátott kiadványairól, új pecséttel megerősített átírást szerezzenek. A regeszták zömének kétségkívül sovány információi ellenére a kötet gazdag anyagot tartalmaz Nyugat-Magyarország 1328 és 1342 közti életéről. Ez a korszak a konszolidáció jegyében telt el. A Kőszegiek királyokkal dacoló hatalma végleg leáldozott. Köcski Sándor országbíró I. (Anjou) Károly magyar király megbízásából sereget vezetett az uralkodó ellen fellázadt Kőszegi II. János ellen, s 1327 őszén elfoglalta Sárvár, Alsó- és Felső-Kőszeg, valamint Németújvár várát - a kőszegiek nyugat-magyarországi központjait - és velük együtt azok tartozékait. A lázadó végül meghódolt, s a kegyes király az ország belsejében adott neki némi kárpótlást. Az országbíró a hadjárat során széles körű felhatalmazást élvezett: a király hűségére visszatért lázadók birtokairól szabadon dönthetett, s intézkedéseinek jóváhagyását az uralkodó előre vállalta és utóbb teljesítette is (Nr. 3). A konszolidáció és a királyi hatalom megszilárdulásának kísérőjelensége, hogy az uralkodó 1328-ban Sárvárnak, majd Kőszegnek városi kiváltságlevelet adományozott (Nr. 62, 85), továbbá hozzálátott a jogtalanul elfoglalt királyi földek - várföldek, és udvarnokföldek - visszavételéhez (Nr. 106, 107, 230), és megerősítette a kiváltságos helyzetű udvarnokok (Nr. 75) és a határőrök (Nr. 423) jogait és kötelezettségeit. A kötet gazdag anyagából említsük meg a nemzetségi monostorok - az állítólag 50 szerzetes ellátására elégséges birtokkal rendelkező Ják, továbbá Csorna - és patrónusaik viszonyáról (Nr. 201, 348), a jobbágyok 40 dénáros adózásáról (Nr. 400), az Osl-nemzetségbeliek temetkezési szokásairól (Nr. 188) és Szombathely városi önkormányzatáról (Nr. 524) tájékoztató okleveleket. Az Urkundenbuch des Burgenlandes új kötete az előzményekhez hasonlóan értékes forrásanyag mintaszerű közlésével a középkor-kutatás nagy nyeresége. Köszönet érte. Reménykedve várjuk s kérjük a színvonalas vállalkozás folytatását. Solymosi László