Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - "Buda; 1686." (J. Ujvári Zsuzsanna) 705

718 BESZÁMOLÓ spanyol királyi diplomácia határozott és következetes török- és franciaellenes vonalát, illetve a Szent Liga csapatainak a magyarországi harcokban való részvételét összegezte. Josef Matuz (NSZK) a hősiesen harcoló ellenfélről, Abdurrahmanról emlékezett meg életútjának felvázolásával. Az albán származású tehetséges parasztfiú - valószínűleg gyermekadó útján került janicsáriskolába - nagy karriert futott be; rátermettsége fokozatosan emelte őt fel a közjanicsárok közül a vezéri posztra. A kandiai, majd a kameneci tapasztalatait kitűnően kamatoztató, kiváló szervezőképességű vezető katonáit is jól kézben tartotta. 1686-ban az idős pasa főkormányzói esküjéhez híven védte a Török Birodalomnak Európa testébe mélyen benyúló bástyáját. Buda visszavívásának óriási jelentőségével — ezt a korabeli széles körű visszhang is bizonyítja — már a kortársak is tisztában voltak. E témakör első előadója, R. Várkonyi Ágnes, a.történelemtudomány doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, referátumában - „Buda visszavívása az egykorú közvéleményben és politikai gondolkodásban" — egészen újszerű gondolatokat vetett föl. A hagyományos képet, melyet Acsády sorai méltán tükröznek — „csak a hivatalos világ ünnepelt, ellenben a nagy nemzeti társadalom hidegen vette a világtörténeti eseményt..., a megmaradt csekély lakosság a múltat eszményi állapotnak tekinté a rettenetes jelenhez képest, s mindenütt fájdalmasan emlékezett vissza az annak előtte való boldogabb időkre" — a történettudomány szinte napjainkig vitathatatlannak tekintette. Az előadó e némaság okait a legújabb interdiszciplináris kutatási módszerek alapján kezdte keresni, s kiderült, hogy ez a csend csak látszólagos: „az utókor tévedése, úgy is mondhatnánk, érzéki csalódása". R. Várkonyi Ágnes először azt elemezte, hogy miről beszéltek Buda ostroma idején szerte az országban, majd a nagy esemény hogyan formálódott történelemmé azok tudatában, akik átélték. Buda vívásának hónapjaiban igenis beszéltek az emberek az ostromról; vásározók, katonák, vámtisztek jöttek-mentek, és hozták-vitték a híreket, s nemegyszer röppent szét a győzelem vakhíre is. A korélmények általános támpontok szerint rendeződnek közvéleménnyé, „s ezen értéktámpontok pedig a hagyományok és az aktuális közösségi érdekek bonyolult kölcsönhatásában alakulnak ki". Az 1645 és 1664 között eltelt években, amikor a megújult politikai mozgalom célja egy nemzetközi törökellenes háború kirobbantása volt, a politikai propagandairatok, jeles államelméleti írások és kiemelkedő irodalmi, művészeti alkotások tucatjai születtek Buda visszavívása történeti jelentőségének tudatában. E megfogalmazásokban Buda maga az ország, miként a Magyar Korona az ország hajdani épségének, egységének a szimbóluma. így az 1686-os élményanyag a hagyományos, archaikus magyar anyagba, s nem a hivatalos, Lipót császárt „a pogányokat villámokkal elűző Jupiter mindent és mindenkit elsöprő" — beleértve a dicsőségesen harcoló hadvezéreket is —, őt egyedüli győztesként istenítő propagandába épült bele. Herbert Langer (NDK) és Dudás János közös hozzászólásukban a győzelem európai visszhangját taglalták a „Theatrum Europaeum" tükrében; az újság a Buda alatti eseményeket színpadiasan, heroizáló hangnemben, sokszor a császári csapatok tetteit túlértékelve, egyoldalúan mutatta be. Pere Molas (Spanyolország) Buda felszabadításának spanyolországi pozitív értékeléséről beszélt számtalan Barcelonában megjelent kiadvány alapján.