Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - "Buda; 1686." (J. Ujvári Zsuzsanna) 705

BESZÁMOLÓ 717 megnyerni a perzsa sahot, sikertelenül, majd a Balkánon át próbálkozott szándéka megvalósításával. A moldvai harcokban azonban rá kellett döbbennie, hogy országa már nem rendelkezik annyi erővel, hogy a veszteségei közepette még mindig valamelyest ütőképes török ellen eredményesen hadakozhasson. Utódja ismét megkísérelte a nagy király tervei megvalósítását, de az 1699-ben megkötött békében kénytelen volt tudomásul venni, hogy Lengyelország török területek rovására nem terjeszkedhet. Mihal Klimecki (Lengyelország) szorosan kapcsolódva Abrahamowicz előadásához, a nagy lengyel hős törökellenes háborúihoz és a román fejedelemségekkel kapcsolatos terveihez — Sobieski a két fejedelemséget Lengyelországhoz akarta kapcsolni — szólt hozzá. Svetlana Oreshkova (Szovjetunió) „Oroszország és a török háború" témakörében egy bőséges historiográfiai áttekintést nyújtott, mintegy elemezve az eddig megjelent történeti munkák java részét; az orosz és ukrán nép közös küzdelmeit, gazdasági kapcsolatait, az 1660-as évekbeli orosz—lengyel közeledést és az 1686. évi békekötést módszeresen és részletesen dolgozták fel. Az előadó a pravoszláv egyházi anyagban lévő igen fontos jelentésekre is felhívta a figyelmet. Erba Odescalchi (Svédország) hozzászólásában XI. Ince papa rendkívüli alakját emelte ki. Benedetto Odescalchi bíborost 1676-ban egyhangúlag választották meg az egyház fejévé. Az aszkéta-lényú pápa szigorú célratöréssel rendezte az Egyházi Állam pénzügyeit és az egyházi élet egyéb bajait, hogy azután a keresztény Európa nàgy ügyének, a török elleni háború támogatásának szentelhesse minden erejét, nem mindennapi tehetségét, egész életét. Több éves diplomáciai erőfeszítés árán sikerült elérnie, hogy XIV. Lajos és L Lipót békét kötött, majd a császár, Lengyelország, a Velencei Köztársaság és más keresztény fejedelmek között létrejött a Szent Liga. A nagy hadjárat megindításának másik előfeltételében, a költségek előteremtésében a pápa szintén főszerepet játszott. Manfred Kehrig (NSZK) Bádeni Lajos Vilmos őrgróf portréját rajzolta meg hőstettei alapján, melyekért a néptől a „Török Lajos" megtisztelő nevet kapta. Önálló hadvezérként Buda felszabadításában szintén nagy szerepe volt — nagyobb, mint Savoyai Jenőnek, akinek a hálás Magyarország lovasszobrot is állított. Cvetana Pavlovska (Bulgária) a bolgár nép nehéz sorsát és az abba belenyugodni nem akaró tömegek kemény és búvópatakként folyton előtörő ellenállását elemezte. Mivel a török uralom alatt sínylődő bolgárok állandó kontingenseivé váltak a janicsárutánpótlásnak, a hátország teljesen kimerült. A Buda-ellenes hadjárat megkönnyítette helyzetüket azáltal, hogy a török sereg nagy részét európai felvonulásra késztette, viszont a bolgár népi felkelések is hozzájárultak a Szent Liga harcaihoz az ellenség hadmozdulatainak folytonos akadályozásával, harcerejük egy részének lekötésével. Matti Lappalainen (Finnország) egyrészt a Svéd-Finn Királyság, a Török birodalom és Európa kapcsolataihoz szólt hozzá, másrészt az északi és a közép-kelet-európai, valamint a török katonai szervezetet és annak 17. századi felépítését, funkcióját hasonlította össze. A törökkel való közös érdek, mely a svéd—török szövetséget diktálta volna Oroszország ellen, nem akadályozta meg XI. Károly királyt abban, hogy segélycsapatokat küldjön az utolsó törökellenes csatározásokhoz. Két fiatal kutató, Maria Elena Sanches Ortega és Miguel de Bunes (Spanyolország) a