Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus 3
6 GERGELY JENŐ Újság 1933 június derekán reagált először az eseményekre. Ekkor még több volt a rokonszenv a fasizmus iránt, mint az aggodalom. „Vagyunk jó néhányan magyar katolikusok, akik meleg rokonérzéssel figyeljük Hitlerék harcát a kommunizmus és marxizmus ellen — írta a később antifasisztává lett Cavallier József. — Szívből üdvözöljük a nemzeti gondolat és a nemzeti hagyományok érvényesítését és ápolását. Helyeseljük a pornográf irodalom kiirtását és a nemzetietlen, üzleti sajtó letörését. Megértettük és méltányoljuk az Erfüllungspolitik megtagadását, és kívánva-kívánjuk a német népnek egy nagy nemzeti érzésű és aktivitású táborba való tömörítését. Ám amennyire egyetértünk a célokkal, annyira helytelenítjük a módszereket! Már csak azért is, mert kockáztatják velük a célokat."8 A célokkal való egyetértés az egyházüldözés kibontakozása előtt szinte teljesnek mondható. A módszerek — a diktatúra és az erőszak — kifogásolása ezen vajmi keveset változtat. A félhivatalos katolikus Nemzeti Újság nagy várakozással tekintett a nemzetiszocializmus jövője elé is. „A nemzetiszocializmus rendszeréből egyelőre hiányzik a pozitív kereszténység szelleme" — írták. Ezt azonban átmeneti állapotnak vélték, és a fejlődést az olaszhoz hasonlították: ott is időbe telt, amíg a fasizmus megbékélt az egyházzal (a lateráni egyezményekben). Az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus egyházhoz való viszonya azonban éppen ellentétes módon alakult. A katolikusok azon reménye, hogy toleranciájuk eredményeként Hitlernek rájuk hosszú távon szüksége lesz, és a katolikus egyháznak a gyorsan megkötött birodalmi konkordátummal4 is szankcionált jogait a totális állam nem csorbítja, néhány év múlva fikciónak bizonyult. A magyar katolikus sajtó és az ott hangot kapó egyháziak mindenesetre egyes kedvezőtlen jelekből az ellentétek fokozódásának alternatíváját sem zárták ki. A náci állam totálissá válásával, a konkordátum sorozatos megsértésével és a zsidóüldözés kibontakozásával hamarosan megváltozott a „hivatalos" katolikus álláspont is a nácizmus megítélésében. Már 1934-ben kiadták magyarul Michael von Faulhaber, későbbi münchen-freisingi bíboros érsek náciellenes munkáját, „Zsidóság, kereszténység, germánság" címmel.10 A katolikus egyháznak a nemzetiszocializmushoz és hazai változataihoz való viszonyát egyértelműbbé tette XI. Pius pápa 1937. március 14-én kiadott „Mit brennender Sorge..." kezdetű enciklikája.11 A pápa ebben egyértelműen és világosan elítélte a nemzetiszocializmus természettörvénybe ütköző, a keresztény hitelvekkel és erkölccsel össze nem egyeztethető tanait, illetve az ebből következő németországi egyházüldözést. A magyar katolikus sajtó részletesen ismertette az enciklikát.1 2 Az 8 Cavallier József: Nemzeti szocializmus és kereszténység. Nemzeti Újság, 1933. június II. 9 A birodalmi konkordátumot 1933. június 20-án írta alá Pacelli bíboros államtitkár és Papén alkancellár. Lásd Schöppe, L.: Konkordate seit 1800. Originaltext und deutsche Übersetzung der geltenden Konkordate. Frankfurt am Main, 1964. 10 Fordította Nyisztor Zoltán. Bp. 1934. 11 Politikai és szociális enciklikák II. Szerk. Zsigmond László. Bp. 1970. 149—180. 12 Például Közi-Horválh József л Katolikus Szemle LI, évf. (1937) 286—288.
