Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673
676 BESZÁMOLÓ szűkebbre szabhatónak érezte azt az áttekintést, amikor a szerző a középső paleolitikum történetét egészen a Kaukázustól az Alpokig követi. A felső paleolitikumnál a bíráló részletesen elemezte a „keleti gravetti" elnevezés-historiográfiáját, hiszen a szerző is kritikusan felülbírálta ezt a korábbi, általa is használt elnevezést. Nem tartotta lehetetlennek, hogy miként a Szeleta-kultúrát, „másik hazai kultúránkat is külföldi javaslatra fogjuk magyarul elnevezni". A mezolitikumot illetően osztotta Gábori nézeteit: „az a maroknyi sződligeti eszköz semmiképpen nem teszi lehetővé, hogy egy jelentős, a neolitikumot is megért mezolit alapnépességet feltételezzünk." T. Dobosi Viola kevésnek találta a fejezet illusztrációját, és néhány szép diakockával igyekezett azt kiegészíteni. Kovács Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy az egyetemes történeti folyamatok értékelésekor újra és újra fellángoló vita következtetései időnként túlmennek a történelemtudomány keretein is. Az első kötet egyik legnagyobb pozitívumának azt tartotta, hogy messzemenően korrekt a tudományos adatok felhasználásában és interpretációjában. A továbbiakban, mivel a szerzők és a felkért bírálók egy része betegség vagy egyéb okok miatt nem jelenhetett meg, a vita nagy kronológiai ugrással — a bronz- és a vaskor és a római kor értékelésének kihagyásával folytatódott. Szádeczky-Kardoss Samu, a tudományok doktora, egyetemi tanár a Bóna István által írt A népvándorlás-kor és a korai középkor története Magyarországon c. fejezetet elemezte. Elöljáróban Bóna István munkájának precíz szerkesztettségét, helyes arányait emelte ki, ahogyan azt a rendelkezésre álló források mennyiségével és a tárgykör egyes fejezeteinek történelmi jelentőségével összhangban kialakította. Maga a fejezetbeosztás is harmonizál, állapította meg, a magyar föld 5-9. sz.-i történelmének eseménytörténetével. Külön szólt arról a gondról - ami az egész 10 kötetes vállalkozás egyik közös problémája —, hogy a szerzők hogyan tudják egyszerre kielégíteni a szűk szakmai közönség és a széles olvasótábor igényeit. Ez főleg a honfoglalás előtti kor esetében okoz nagy nehézséget, hiszen a nem szakember olvasónak szinte a teljes terminológia, de még a személy- és helynevek többsége is idegen... Bóna István e tekintetben - néhány ismertetett eset kivételével - sikerrel igyekezett munkáját közérthetően megírni. Terminológiája többnyire konzekvens. Külön érdeme írásának, ahogyan a tárgyi emlékek és az írott kútfők tanulságait gyakorta a legmagasabb szinten képes összehangolni. Ezek után a korreferátum sorra vette Bóna Istvánnak egyes részkérdésekben vallott, ám a bíráló által kifogásolhatónak ítélt megállapításait, azzal a szándékkal, hogy egy esetleges új kiadás szükséges korrekcióit elősegítse. Bóna vitatható állításait minden esetben a rendelkezésre álló források adataival vetette egybe. A vitapontok közül — helyszűke miatt - csak az alábbiakat idézzük: - „A keletrómaiaktól küldött herul segítség fegyverszünetre kényszerítette Turisind gepida királyt (547 körül)" - olvassuk Bónánál (296. old.). A valóságban a gepidákkal szövetséges herulokat megvervén, kényszerítették a keletrómaiak Turisindet harcias terveinek feladására, a bizánci oldalon álló kevés herulnak vagy semmi szerep nem jutott ebben a vállalkozásban (Prokopics legalábbis hallgat a herulok részvételéről), vagy éppen a
