Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673

BESZÁMOLÓ 677 herul segédcsapatnak a császáriak oldalán jelentéktelen lehetett a befolyása az események alakulására. — „Theophylaktos Simokattés bizánci történetíró elbeszéléséban a harminc nap az előzőleg megvert avar kagán új sereggyűjtésének az időtartamára vonatkozik, nem pedig a bizánci sereg élőnyomulásának az időtartamára, mint a kötet 314. oldala értelmezni látszik a passzust, Priskos bizánci generális tiszai offenzívájáról szólva." - „A kötet állítása (314-315. old.), miszerint a 601 utáni másfél évtizedben csak az adriai peremterületet zaklatták volna az avarok, a ,Miracula Sancti Demetrii' második könyve ma legkorszerűbbnek tekintendő értelmezése szerint aligha helytálló: Serdica (Szófia) és Naissus avar kézre kerülése ekkorra tehető." - „Konstantinápoly avar ostroma nem 626. augusztus 10-én fulladt kudarcba, mint a kötet 315. oldala állítja, hanem augusztus 7-én, miként feltétlenül hiteles források hosszú sora félreérthetetlenül vallja." — „A ,Szent Demeter csodái' második könyvének ötödik fejezetében szereplő Kuber bolgár fejedelmet a kötet 325. oldala a ma sok szakembertől elfogadott (s mindenképpen legvalószínűbb) feltevés szerint Kuvrat fiának tekinti. Annál zavaróbb, hogy amikor a 316. oldalon ugyanennek a forrásrészletnek egy másik passzusát használja (amely a bolgár fejedelem avarellenes felkelésének öt-hat győztes csatájáról szól), Kubert magával Kuvrattal (tehát a fiút az apjával) azonos személynek látszik tekinteni." A konkrét észrevételek sora után a bíráló a kötet végén található bibliográfiáról, annak Bóna István tanulmányához kapcsolódó részéről fejtette ki észrevételeit. Befejezésül Szádeczky-Kardoss Samu felhívta a figyelmet: „semmi sem lenne azonban méltánytalanabb, mint az, ha mondanivalóm végső kicsengése nem Bóna István teljesítménye becses pozitívumairól szólna." Ezek sorában utalt azokra a felismerésekre, amelyek teljesen újak és értékes felfedezések. Ezt két jellegzetes példával illusztrálta: Bóna István intuíciójának köszönhető az a felismerés, hogy a 630-as évek elején a Közép-Dunánál lezajlott bolgár felkelés az avar kagán uralma ellen és a déloroszországi Nagy-Bulgária urának, Kuvratnak az avar fennhatóság lerázására irányuló lépése — a korábban egyeduralkodó nézettel ellentétben - egyetlen összefüggő történelmi folyamat epizódjai lehettek. A bíráló megerősítette, hogy az ő kronológiai vizsgálatai messzemenően támogatják Bóna új felismerését. A másik példa az arra a kérdésre adott bravúros válasz, hogy vajon miért említi néhány korai Karoling-évkönyv vandál néven az avarokat. „A késői avarság jelölésére, amelynek országába keletről magyar-bolgár bevándorlók telepedtek, az onogur népnév szlávos vangar (Vuangazius) elnevezése is használatos volt, s ennek a népnévnek a vandál szóval való összecsengése vezethetett, a frank birodalom írástudóinál az avar-vandál identifikációra." Szádeczky-Kardoss Samu szerint az ilyen értékes új megállapítások teszik „Bóna István fejezetét a magyar föld népvándorlás- és korai középkori történetéről történetírásunk nagy nyereségévé". Kovács Tibor szerint Bóna egy, a megszokottól teljesen eltérő népvándorláskori történelmet kívánt művelni, talán ennek tulajdonítható, hogy a fejezete kissé túlírtnak tűnik. Szádeczky-Kardoss Samu egyik kérdése, hogy kinek íródott a Magyarország