Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673

BESZÁMOLÓ 675 adjon a magyarságnak ezer esztendejéhez, kultúrájához. Az ő legfőbb célkitűzése az volt, hogy túlhaladja azt a régi szemléletmódot, amely statikusnak érezte a természeti környezetet, s ezzel szemben a földrajzi környezet és a társadalom összetartozását, dinamikus változásait próbálta kimutatni. Szerinte a fokgazdálkodást sem az alföldi kis szintkülönbségek nem tették általánosan lehetővé, sem a halászat nem kívánta meg ennyire. Az árterek jelentőségének az elismerése mellett kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a halászat kitüntetett szerepet tölthetett volna be a honfoglaló őseink életében. A folyószabályozás, ármentesítés szerepéről szólva kifejtette, hogy a későbbi időben az erdőirtás milyen fontos talaj fejlődési dinamikát eredményezett. Kovács Tibor jó példának tartotta a mostani vitát arra, hogy a részkérdésekben mutatkozó kisebb nézetkülönbségek mennyire nem férnek bele egy összefoglaló munkába, de sajnálattal említette, hogy ugyanígy kimaradtak a műből pl. a paleológiai, az ősnövény- és magkutatás, vagy a különböző kormeghatározási módszerek. T. Dobosi Viola a kötet őskőkori fejezetéről mondta el bírálatát. Elöljáróban érzékeltette a szerkesztők valószínű dilemmáját a helyes arány megtalálásánál a Kárpát-medence magyaroktól teljesen független előtörténete és a korai magyar századok között. Úgy érezte, az az 50 oldal, amelyben Gábori Miklós kifejthette az őskőkor összefoglalását, arra elég, hogy az alapvető jelenségeket vázolja, de kevés ahhoz, hogy a jelenségek nagyobb szintézisét kibonthassuk. A kézirat első megfogalmazása óta eltelt időben a hazai őskőkorkutatásban bekövetkezett átrendeződés már hozzásegíti a bírálót ahhoz, hogy az arányokkal kapcsolatos esetleges módosítási lehetőségeket felvázolja. Az elmúlt majd kétszáz év óta érvényes hármas tagolásról, ami az ember biológiai és társadalmi fejlődésének szakaszaival esik egybe, a következőket mondta: „Ismereteink egy-egy szűkebb időszakra vonatkozóan érdekes módon periodikusan, ugrásszerűen bővülnek, de az alsó-középső-felső paleolikum beosztás időállónak bizonyult." Majd az alsó paleolitikumról: „Az alsó paleolitikum Magyarországon Vértesszőlőssel azonos. Gábori Miklós nincs könnyű helyzetben ennek a fejezetnek a megírásánál. A leleteket feldolgozó monográfia, az ásató halála után immár 17 évvel sem jelent meg. Az okokat most ne firtassuk, de a lelőhely ismertetését csak a — szerencsére számos — . . . részközlemény alapján tudta megírni. Talán azért is kapott itt helyet az az áttekintés, amelyben az alsó paleolit kultúrák filogenetikus származási elméletének jogosságát taglalja. Vagyis azt bizonyítja, hogy túlhaladott az az elképzelés, miszerint Olduvaiban ringott az emberiség bölcsője. Annak, hogy Eurázsia sztyepp-vidékein is ringott néhány, számtalan újabb bizonyítéka van. Az alapkoncepción a majdan talán megjelenő monográfia aligha fog lényegesen változtatni, legfeljebb az aprólékos részletvizsgálatok eredményei fogják a kronológiai helyzetet egyértelműbbé tenni." A középső paleolitikumról, a klasszikus ősember-korszakról szólva elmondta, hogy a szerző követi a hazai őskorkutatás meghatározó, haladó hagyományait, témáját komplex, természettudományos módon közelíti meg. A fontosabb lelőhelyek (Subalyuk, Érd, Tata) ismertetését korrektnek mondotta, s egészen új eredménynek tartotta a dunántúli jankovichien elkülönítését, amelynek elnevezése megfelel ugyan a nevezéktan szabályainak, mégsem szerencsés. Viszont