Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673

674 BESZÁMOLÓ különböző koncepciójú szerzők által írt fejezetekből kell viszonylagosan egységes szemléletű team munkát kialakítani. Bevezető gondolatai után az Elnök a szerkesztőktől vett idézettel ajánlotta a vitát a résztvevők figyelmébe: „A szerzők egyéniségüknek és tudományos meggyőződésüknek megfelelően fejtették ki tapasztalataikat a problematikus korszakokról. Nem minden esetben tudtak ugyanazokkal a kérdésekkel kapcsolatban azonos álláspontra helyezkedni. Ezt nem a szándékok eltérő volta, hanem a kutatási irányzatok, az igazság keresésének különböző útjai magyarázzák. Az olvasó iránti megbecsülés fejeződik ki abban, hogy megismerheti a vitás, problematikus kérdések tisztázására tett erőfeszítéseket és azok eredményeit". A vitaülés első korreferátumát Frisnyák Sándor kandidátus, főiskolai tanár, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese tartotta: ,,Gondolatok a Magyarország története 1/1. kötete történeti földrajzi bevezetőjérőF' címmel. Elöljáróban felhívta a figyelmet arra, hogy a „Magyarország történelmével foglalkozó tudományos munkák korábban sem mellőzték teljesen a történelmi események, a társadalmi-gazdasági jelenségek és mozgásfolyamatok térbeli összefüggéseinek leírását". A vitatott kötet azonban mindezeknél többre vállalkozott, amikor a szerkesztők és a fejezet szerzője, Somogyi Sándor felismerték, hogy „népünk egykori lakóhelyei és a honfoglaláskori Kárpát-medence történeti földrajzával kell megalapozni a társadalom- és gazdaságtörténeti fejezeteket". A korreferáló szerint Somogyi Sándor történeti földrajzi bevezetője „a magyar nép kialakulásának és vándorlásainak földrajzi környezetét, a Kárpát-medence pleisztocén — holocén felszínfejlődését és a honfoglaláskori természeti képet rajzolja meg. A korábbi történeti munkák — kevés kivétellel — a földrajzi környezetet állandó jellegűnek, statikusnak fogták fel. Somogyi Sándor földrajzi szintézise a negyedkori tájfejlődés dinamikáját és az állandóan változó összefüggések és dialektikus kölcsönhatások lényegét ragadja meg, ember- és gazdaságcentrikus szemlélettel". Kiemelte, hogy a tanulmány a jelenkori klímaváltozások kronológiai beosztását „az alpi előtérből és a Kárpát-medencétől a Nyugat-Szibériai-alföldig nagytáji bontásban adja meg, hogy a klíma és a növénytakaró-változásokat táji összehasonlításban és a Kárpát-medencebeli kultúrák fejlődésével összefüggésben tanulmányozhassuk". Különösen jelentősnek érezte a munka természetföldrajzi részét, mivel Somogyi Sándor honfoglaláskori tájrekonstrukciója az eddigi legteljesebb szintézis. Ugyanakkor hiányolta, hogy a régi vízrajzi elemekből kimaradt az ártéri gazdálkodás szempontjából kiemelkedő fontosságú, a folyókból kiágazó fokok és erek vizsgálata, pedig a „fokgazdálkodás" a honfoglalástól a 14—15. századi virágzásig jelentős szerepet játszott, sőt maradványai még a 18—19. században is fennmaradtak. A tanulmány fő érdemét abban látja, hogy „feltárta azokat a geográfiai tényezőket, környezeti feltételeket, melyek időben és térben befolyásolták a magyarság őseinek és rokonnépeinek gazdasági életét, népünk vándorlását és a Kárpát-medencebeli megtelepedésének helyválasztását. Tanulmánya, melyben a modern földrajztudomány, a botanika, a régészet és a történettudomány eredményei ötvöződnek, a rokontudományok együttműködésének fontosságát igazolja". Somogyi Sándor válaszában kifejtette, hogy ez az alkalom a történelem és a földrajz tudományoknak egyaránt régen várt pillanata, hiszen utoljára a Domanovszky-féle művelődéstörténet törekedett arra, hogy egy bizonyos földrajzi keretet