Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Stromer; Wolfgang von: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése (1412-1413;1418-1433) 638
ZSIGMOND CSÁSZÁR ÉS VELENCE 639 Weiser és Vöhlin — kereskedőházak megszegték. Ehhez hasonlóan blokádtörőknek lehetett tartani a Zsigmond kori nagy nürnbergi kereskedőházakat is.3 Az eddigi ítéletek szinte nem is lehettek mások, mint kedvezőtlenek. A kérdéssel foglalkozó valamennyi kutató csak a katonai és politikai értelemben vett teljes balsikert ismerte, illetve a Velence elleni gazdasági háború néhány intézkedését. így a kereskedelmi zárlatnak — ex post — elkerülhetetlenül irreálisnak és hatástalannak kellett tűnnie, amely értelmetlenül zavarta meg a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat. Gyakran látványosabbak voltak a blokádnál az azt kijátszók fondorlatai, valamint a császár által felbujtott kalózok ellenlépései, mindenekelőtt ezekre derült több fény a kereskedővárosok gondosan megőrzött irataiból. Utópiáknak kellett tűnniük a császár azon kísérleteinek, amelyekkel a blokád alá vont Velencéből a Földközi-tenger nyugati medencéjéba, ületve a Fekete-tenger vidékére kívánta áthelyezni a kereskedelmi útvonalakat. Hiszen ebből az időből alig van hír az egyik irányból a másikba töretlenül folytatódó német kereskedelemről, konkrét utalás pedig egyáltalán nincs rá.4 A háborús nyilatkozatokat, a ,,kardcsörtetést", miszerint Velencét blokáddal kell térdre kényszeríteni, vagy mi több, megsemmisíteni, jogtalanul a császár hadicéljának tartották. A tulajdonképpeni hadicél - a Dalmácia, illetve az észak-itáliai tartományok: Aquileia-Friaul, Treviso, Pádua, Vicenza és Verona visszaszerzésére irányuló törekvés — katonai, politikai kudarcából pedig a gazdasági háború balsikerére, a szándék elhibázott voltára is következtettek. II. Zsigmond császár gazdasági háborújának eddigi értékelése teljes revízióra szorul. „Kontinentális zárlata" valójában a középkor első átfogó gazdaságpolitikai terve volt, amely csaknem az egész európai kontinenst és még a Közel-Kelet jelentős részét is magába foglalta. Alois Schulte — annak ellenére, hogy igen szekptikusan szemlélte a császár intézkedéseit és azok eredményeit — megérezte ezt, amikor Németország nyugati része és az Itália közötti középkori kereskedelem történetéről szóló mesterművében a következőket írta: „Amit később Napóleon Anglia ellen sikertelenül kísérelt meg, megtette itt egy középkori uralkodó."s A császár és az „Oberdeutsche Hochfinanz"-ból, azaz a politikával foglalkozó nagyvállalkozókból kikerülő tanácsadói sikeres kísérletet tettek arra, hogy a Földközi-tenger európai kereskedelmi, szállítási és közlekedési rendszerét szárazon és vízen egyaránt a maguk hasznára formálják át. Szándékaiknak megfelelő eredménnyel okoztak zavarokat a velencei kereskedelem főútvonalain. A gazdasági háború idején — éppen annak sikere érdekében - olyan új szállítási útvonalakat tártak fel a közép-európai kereskedelem számára a Földközi- és a Fekete-tenger, továbbá a Levante felé, amelyek a háborút követően is versenyképesek maradhattak. Életképes kiegészítő iparágakat alapítottak. A kontinentális zárlat eredménye tehát — miként az alábbiakban azt látni fogjuk — az addigi szárazföldi és tengeri kereskedelem rendszerének átalakulása volt. Amióta bizonyított tény, hogy már IV. Lajos és IV. Károly császár idején a vezető délnémet kalmárok és kereskedőházak rendszeresen befolyást gyakoroltak a birodalom és a császárok, továbbá a fejedelmek és államaik politikájára, azóta joggal vetődik fel a kérdés, vajon nem e pénzmágnások utódai közül kerültek-e ki a kereskedelmi zárlat kezdeményezői. E vállalkozói körtől indíttatva már Bajor Lajos császár és fia, Brandenburgi Lajos 1346-1348 között, valamint IV. Károly 1358-ban sikeresen gyakorolt politikai nyomást a velencei kereskedelemre, és így a délnémet gazdaság számára csikart ki 3A. Schulte: i.m. 520. H. Klein: i.m. 328. W. Stieda: 20-32. H. Simonsfeld: Fondaco ... II. 45., 76. Velük szemben: W. von Stromer: Oberdeutsche Hochfinanz 1350-1450. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte (Továbbiakban: VSWG). Beihefte 55-57. Wiesbaden 1970. II. 236-250. "Я. Heimpel: Zur Handelspolitik Kaiser Sigismunds. VSWG. 23/1930. 145-156. Pach Zs. P.: vö. a 2. jegyzet. SA. Schulte: i.m. 513. Pach Zs. P.: Verkehrsroute des Levantehandels. 1979. 83., 110. jegyzet (vö. 2. jegyzet).
